Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1942
36 Pál VIII., Ambrus Zoltán, Albert Pál, Darvas István, Márton Er* zsebet, Sárosi Bálint VII. o. tanulók ; a szavalatban : Rácz Béla, Lovics Árpád Vili., Ambrus Zoltán, Ciondos Antal VII, Ambrus Zoltán, Gondos Antal VII, Ambrus Erzsébet és Barfha Sári V. o. tanulók. — A kör buzgó munkásságukért 10—10 P.-vel jutalmazza Farkas Tibor elnököt, Skovrán Aladár főjegyzőt, Kanabé Pál VIII. o., Ambrus Zoltán és Sárosi Bálint VII. o. tanulókat. Díszgyűlések: Március F-éti a magyar—finn testvériség ünneplésére rendeztünk díszgyülést a következő műsorral: 1. Hiszekegy. 2. A finnek. Ünnepi előadás: Farkas Tibor elnök. 3. Madai Gyula: A finn testvérekhez. — Szavalt: Gondos Antal VII. o. t. 4. Sárosi Bálint VII. o. t.: Lincomies Edwin dr. egyetemi tanár, a finn parlament elnökének látogatása Budapesten. 5. Himnusz. Zárószó. Kellemes meglepetésül éppen erre a gyűlésre toppant be a levente vezetőképző táborozás alkalmából az intézetben időző Viljo Tervonen fiatal finn tanár, a budapesti Eötvös-kollégium tagja. A fiúk nagy lelkesedéssel fogadták. A jelenlévő igazgató üdvözölte és kérte, hogy mondja el nekünk is azt a szép finn verset, melyet előző nap a leventéknek elszavalt. Viljo tanár teljesítette a kérését. — Előbb azonban pár közvetlen szót intézett magyarul, a fiúkhoz : Min* deniitt nagy szeretettel fogadták, de neki különösen kedves a Székely* föld barátságos, meleg vendégszeretete. Nem fog megfeledkezni rólunk s székelyföldi útja a legkedvesebb emlékei közé fog tartozni. — Majd elszavalfa Uuno Kailas, fiatalon hősi halált halt finn költő „Rajalla“ (A határőr) c. remek versét. A szavalatot a fiúk előbb finn, aztán magyar nyelven elénekelt finn népdallal köszönték meg. Befejezésül a vezető tanár szólt nehány szót a finn — magyar ismeretség és barát* ság kialakulásáról. Napjainkban mind mélyebb lesz ez a baráti érzés, annál is inkább, mert nem érdek, hanem rokoni érzület, a két nép nemzeti és kulturális értékei fűznek össze bennünket. — Ha a finnek büszkén emlegetik a velünk való rokonságot, mi még inkább büsz* kék lehetünk rájuk. Az önképzőkör nevében meleg köszönetét mond a hőslelkü északi tcstvérnép jelenlevő fiának, hogy a finn — magyar díszgyülést megjelenésével maradandó élménnyé avatta. — Tcrvopen tanár csakugyan nem feledkezett meg rólunk. Budapestre visszatérve, még márciusban 10 drb. finn vonatkozású értékes könyvet küldött az önképzőkörnek. Március 15-ét a gimnázium és az áll. polg. leányiskola önkép* zőkörei a Vigadóban együttesen rendezett díszgyűlésen ünnepelték meg. — A remekül előadott ének* és zenedarabok, táncok, szavalatok
