Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940

Veni Sancte és zászlószentelés

A csíki katholikus székelységnek két különösen kimagasló szentélye van: egyik ott áll Somlyón, a búcsújáró helyen, egészen a pietásnak, a jámbor, istenes életnek, a Segítő Máriának szentelve — a másiknak bölcsője félezer évvél ezelőtt ugyanott ringott a ko= lostori iskolában ,• 30 éve, hogy elindult a Mária lábaitól s bejött a Csíkszeredái fényes palotába — és szenteltetett annak, ami régen volt: lítteris et pietati — a tudományoknak és a vallásosságnak. Az ősi főgimnázium ez, mely október 20=án ülte fennállásának leg= szebb ünnepét.

Azóta, hogy lehullott a trianoni bilincs s a székely bércek és balladák földje visszatért az elveszettt haza kebelére — az iskola falai közt e napon zendült föl először, szabad hazában a Veni Sancte magasztos éneke.

De nemcsak ez tette történeti fontosságúvá az idei megnyitó ünnepet, hanem az is, hogy ekkor avatták fel s adták át az ifjú= ságnak azt a remekbe készült, szépséges zászlót, melyet a budapesti állami Erzsébet Nőiskola Leánygimnázium nagylelkű ifjúsága és tanári kara ajándékozott a Csíkszeredái főgimnáziumnak.

A 20 éves börtön alatt minden évben új erőt merítettünk a Veni Sancte régi szent énekéből s epedő vággyal sírtuk bele a forró imát a megváltásért, a szabad, szebb jövőért. Az Ég meg= hallgatta a szenvedésben megtisztult lelkek imáját és elküldte nekünk a Sanctus Spiritust, aki megnyitotta a börtönajtót s ránk derítette a szabadságnak ragyogó szép napját. Eltűntek a térképek az osz= tályokból, eltűnt a sárga=kékes zászló, eltűnt Vlad Jepes, akaróba huzó hátborzongató képe, eltűntek méltó társai: Lupu Basarab s más vajdáknak bizalmat éppen nem súgárzó nagy kucsmás képei, eltűnt egyszóval a Balkán — s bevonult a szent falak közé Szent István birodalma, a keresztény Európa.

Élt még át az intézet nehéz időket történetének folyamán, de a válságnak olyan fokára, mint a letűnt uralom alatt, soha nem