Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940
11 15-re úgy, amint azt megígérte volt. Mivel azonban az évnyitó elhalasztásáról szóló távirat elkésve érkezett oda, ők már elindultak a zászlóval. Szabadságuk lejárván, vissza kellett térniök s így sze- mélyesen nem adhatták át nektek a zászlót«. Erre az igazgató el- olvasta a zászlót kisérő két remek, a női szív meleg gyöngédségével írt megható levelet. Szobotka Lilla VIII. o. t. ezt írja egyebek közt: ». . . Vártunk a reménytelenségben is reménykedve, a csügge- désben is bizakodva. Vártunk s a csoda megtörtént. Olyan csoda, hogy megdöbbenve álltunk meg előtte s a legbüszkébb fej is meghajolt. Ez a csoda onnan felülről jött.. . Vártuk a mesék országát, Erdélyt, vártuk vissza az elszakított testvéreket. A gonosz megtisztult, a bűnös megtért, a durva megszelídült ebben a várakozásban. Végre eljött a pillanat, amiről annyit álmodtunk. Egetverő boldogság költözött közénk« . . . A nagy örömben valamit tenni, segíteni akartak. A gyors elhatározást tett követte: »Csíkszeredára zászló kell, a gimnázium nemzeti színek alatt akarja megkezdeni az új évet. Másnap már fehér selyem fölé hajoltak a leányfejek, fürge kezekben táncolt a tű, siklott az aranyfonál s szerető, simogató kezek alatt egyesült a három szín: a piros, a fehér, a zöld. Hogy szerették a lányok, amit csináltak! Mintha a szívükkel varrták volna minden öltését. Minden jókívánságukat, minden szeretetüket beleöltögették. S október 6=án készen állt a zászló. Büszke, csillogó szemek vizsgálták, gondos kezek simogatták. Hiszen oda megy, hová mi még nem mehetünk, arra a földre, melyet mi még csak álmunkban látunk. Rábíztunk minden szépet, jót, ami a szívünkből jött. S most, hogy elindult a zászló, viszi az Erzsébet Nőiskola minden szeretetét, minden meleg testvéri érzését. S viszi mindnyájunk kívánságát: Isten áldja meg a Csíkszeredái iskolát s az újra visszatért, drága szent földet: Erdélyt!« Dr. Radák Olga tanügyi főtanácsos, igazgató leveléből: »Ami= kor édes hazánk kebelére ölelte újra kínszenvedéses trianoni börtönéből legalább részben kiszabadult hűséges Erdélyét: a Királyhágón innen testvéreitek egyike: a budapesti Állami Erzsébet Nőiskola Leánygimnázium növendékei és tanárai a boldogság szent fűzében fogant ajándékukat, ezt a zászlót néktek szánták. A szalagra írt jelmondat már régen a tiétek: Erdély hős lelkének elvehetetlen és felülmúlhatatlan kincse!
