Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1919
MIKÓ BÁLINT 1840-1919 A kegyeletes megemlékezés szomorú, de elmulaszthatatlan kötelességét teljesítjük, mikor iskolánk világi gondnokának nevét értesítőnk első lapján gyászkeretbe írjuk. A gyász azonban a mi veszteségünket jelenti és inkább nekünk, mint az elköl- tözöttnek szól. Neki a földi élet nem maradt adósa. Az ő osztályrésze a Gondviselés kevés választottjának jut: szeretetben, közbecsülésben s magán- és közéleti hasznos munkában elérte a leghosszabb életkort az aggság gyengeségei s terhei nélkül. Értette és gyakorolta az élet művészetét. A társadalom, a közélet s a közművelődés számos egyesületének és bizottságának vagy tagja vagy elnöke, de mindenütt utólérhetetlenül pontos, feltétlenül megbízható, alapos, nyugodt, megfontolt; sietést,, elhamarkodást, felületességet nem tűr. Egy egész emberöltőn, 36 éven át viselte iskolánk világi gondnokságának tisztét. Ez idő alatt lelke intézetünkkel összeforrott. Megbízatását nem tekintette Csíkvármegye főispánját megillető szokásos dísznek, hanem érdekeinket a legelőkelőbb fórumokon eredményesen képviselte; intézetünket az itt-ott felmerülő gáncsoskodásokkal szemben erélyesen védelmezte; a külső és belső színvonal emelésére a maga részéről is hatni iparkodott, annak emelkedése szemléletében pedig úri élvezetet talált. Iskolánk palotaszerü épületének létesülése is némi részben az ő érdeme.
