Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1926

I. Ferdinand.

1927 julius 20-án a középületekre kitűzött gyászlobo gók hirdették, hogy nagy királyunk I. Ferdinand Őfelsége súlyos betegség következtében megszűnt élni, mély gyászba borítván az egész országot.

Uralkodásának ideje rövidre volt szabva, de nagyok voltak az általa véghezvitt tettek úgy, hogy uralkodásának ideje Románia történetében dicső korszakot alkot.

Ferdinand király Hohenzollern Sigmaringen Lipót hercegnek a fia, 1. Károly királynak unokaöccse, született 1865 augusztus 24-én. Középiskolai tanulmányait Düsseldorfban, egyetemi tanulmányait Tübingenben és Lipcsében végezte, a hadi tudományokat Casselben sajátította el. Ferdinand herceg azután belépett a potsdami első gárdaezredbe hadnagyi ranggal. Károly királynak nem lévén egyenes örököse, tanácsosaival egyetértve Hohenzollern Lipót hercegnek felajánlotta trónutódlási jogot Románia trónján. A herceg azonban 1880 november 20-án kelt nyilatkozatában nem fogadta el. Ugyanezt az ajánlatot tette Ferdinand herceg testvérének, Vilmosnak is, de 1886 december 20-án kelt nyilatkozatában ő sem fogadta el.

Ferdinand herceg 1882 ben jött Bucurestibe. Alig érkezett az országba, a Román nép rokonszenvét mindjárt megnyerte, ez a rokonszenv rövid idő múlva szeretetté fokozódott. Román nyelvi és irodalmi tanulmányait 1883-tól kezdve Páun László tanár vezetése mellett végezte.

Ferdinand herceg a neki tett ajánlatot elfogadta és az alkotmánytörvény 83. cikkelye értelmében a korona örököse lett és az 1889 március 18-án kelt királyi dekrétum szerint Románia királyi herceg őfensége címet kapta.