Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1914

12 Innen van, hogy e napon nem engedjük át magunkat reménytelen fájdalomnak ; hanem inkább az áldozati ünnep magasztos érzelmei emelnek fel és töltik el lelkünket. Mert az ő halála csak átköltézés ; nem megsemmisülés, hanem megdicsőülés ! Ö és társai — mint a nagy görög, Perikies mondja — „a közjóért feláldozván életüket, maguk­nak halhatatlan dicsőséget és a legszebb sírt sze­rezték .. . Mert a jeles emberek temetője az egész világ, s nemcsak hazájukban, hanem idegen földön is él íratlan emlékezetök ; nem kövekben ugyan, ha­nem. az emberek emlékezetében.“ Pihenj tehát békén, nemes barátunk 1 Ne hábo­rítsa hazánk sorsa síri álmodot. Te hű valál mind­halálig. Aki az örök elvek mellett mindvégig kitart, annak jutalma a fogyhatatlan boldogság hona. És jutalma még ... a földön ... a jók tisztelő emlékezete. Sírodra majd helyettünk a tavasz ültet virágo­kat, és mi az ima és az emlékezet szárnyain olykor­olykor felkeresünk, hogy sírhalmodon felszítsuk a szent elhatározások és a hazaszeretet hamvadó tüzét. Isten veled 1 Isten, kinek mindenben és mindenkor példás buzgalommal szolgáltál, legyen bőséges jutalmad 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom