Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1914
7 kely Nép“, „Háromszékmegyei Népoktatás“ stb. munkatársai között tisztelte. Búvárkodását nem elégílik ki a hazai tanügyi folyóiratok. A „Pharus“ egyes számai mind sűrűbben forognak a kezében s különös szeretettel foglalkozik Foerster munkáival. A státusi tanáregyesület brassói közgyűlésén a nagy német pedagógus elveiről előadást tart. A társadalmi mozgalmak is élénken érdeklik. A Csíkszeredái ismeretterjesztő előadások sorozatán „A népköltészetről“ értekezik. S ha hozzávesszük, hogy a székely néprajz köréből adatokat gyűjtött s gondos vizsgálódást végzett a csíksomlyói Ferenc-rendi zárda könyvtárában is, hol tanítványainak lelkesen mutogatta az értékes nyomtatványokat, azt kell hinnünk, hogy benne nemcsak a tanügy s vele a társadalom, de a tudományos irodalom is veszített. Finom szerkezetű raktárjába egyre szorgosabban gyűjtögetett s ha a végzet útjába nem áll, ki tudja, mennyi édes mézet pörget ki belőle. Ez a szűkös vázlat is tán, de még inkább az a kis kör, ahol élt és dolgozott, az iskola, amelynek minden szép gondolatát szentelte, tanúság rá, hogy, amint a régi irás mondja : „Rövid időt élvén, sok évet betöltött.“ A szobor kész volt már, mikor ketté törött. De szép a torzó is, hisz mesteri mű volt. Kádár Ferenc.
