Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912
is, de meleg, együttérző szívet adni : ez az igazi püspöki ajándék. Aki másnak odadobja az aranyakat, az lehet úr, utóvégre ez nem nagy dolog, de aki másokért, mindenkiért szolgává tud lenni: az az igazi. Aki egy pártfogoltjáért képes végigjárni a minisztériumok hivatalszobáit: ez a jószívűség utánozhatatlan típusa . . . Pedig talán sehol annyi bajjal, gonddal nern találkozhatott volna, mint Erdélyben ... Ezt a rengeteg munkát pedig mindig ő maga személyesen akarta és tudta elvégezni. A munkában mértéket nem ismer. Ö maga saját magának titkára, Írnoka — mindene. A kötelességteljesítés még maga nem nagy erény, de úgy fogni fel a kötelességet, mint Erdély püspöke! . . . Meghallja, hogy az egyik városban dühöng a tífuszjárvány. Lelki szemeivel látja a betegekkel megtelt kórházat. Úgy menne . . . Úgy hívja a kötelesség szava. Neki a szeretetnek heroikus tette is kötelesség ! ... De nem lehet... Itt van mellette a jó, aggódó édes anya. Jaj, nehéz ezt a fehérhajú, kékszemú, aranyszívű édesanyát megszo- morítani, kinek aggodalma itt virraszt fölötte, akinek már annyiszor kellett megremegnie fia életéért!.. . Tudjátok-e melyik érzelem győzött ? A gyermeki szeretet-e, vagy a püspöki buzgóság? Bizony, hogy az utóbbi 1 Itt maradt közöttünk immár 16 esztendő óta. Ebben az árva, ezer sebből vérző egyházmegyében, itt a milliónyi nemzetiségektől, más vallásúaktól körülvett katholikus magyarság között. Vájjon mi fogta meg itt ? ......... Igaz, a legelső útja a csíksomlyóí sz űz Máriához vezetett, és azután is minden esztendőben el kellett neki ide zarándokolnia. Nekem úgy tetszik, hogy ennek a Somlyói Máriának nagy része 5
