Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912

TIZENÖT ÉV UTÁN.

ÉTEN, HALKAN jött át a Királyhágón ezelőtt 16 esztendővel egy ifjú főpap. Nem jött pompával, hanem szeretettel. Nem jött uralkodni, hanem dolgozni. Ah, micsoda alak volt az! . . . Az ifjú püspök, akit végigröpített a négy fehér paripa szép Erdélynek bérces tájin. Fekete a haja, délceg a járása, örök mosoly van az arcán . . . Hanem aztán 300,000 lélek üdve utáni aggodalom teleszórta szelíd fejét ezüstös havával. A munka mindeneket megroppantó ereje az idők hatalmával egyesülve meggörbítette azt a délceg termetet. Csak a mosoly, az a bízó, szerető mosoly nem tűnt el soha arcáról. És ez a mosoly az ő jubileumának legszebb dicsősége, a mi legnagyobb örömünk és az isteni kegyelem kiváltságos ajándéka.

Szép volt az az út is, amelyen ide jött hozzánk. Itt vannak előttem azok az arcképek, amelyek ennek az útnak pihenőit jelzik. A legelsőtől kezdve, ez a borzas, édes gyermekarc, amely már olyan komolyan tud belenézni a titokzatos nagy világba. Mennyiszer

3