Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912
a szabadságharcnak Csíkszéket érdeklő részeit. Az Idők Tanújában a székely kivándorlásról írt tanulmánya (Hozzászólás egy korszerű eszméhez) nagy vitát eredményezett, úgyszintén a tanárok anyagi helyzetének javítása érdekében a lapokban közzétett több cikke is. Itne egy kérdés, mely 50 év múlva is újnak maradt 1 A székely kérdést kibővítve, 1866 bán a bukovinai csángók hazatelepítése ügyében izgatott. Egy másik kérdés, mely azután részben megvalósult s részben megvalósulásra vár. Szerzett gyakorlatot a lelkészi adminisztrálás terén is, amennyiben 1864. márc. 18-tól 1865. július 30-ig vezeti a marosportusi plébániát; ez utóbbi év október 5-én pedig az új püspök, Fogarassy Mihály, Haynaldnak méltó utóda, kinevezi az egyházmegyei számvizsgáló-bizottság tagjává, két év múlva, 1867-ben a gyulafehérvári papnevelő-intézet rendkívüli tanárának ; de már egy hónap múlva sokkal fontosabb és nagyobb felelősséggel járó feladattal bizza meg őt püspöke, amikor a gyulafehérvári gimnázium élére állítja. Hogy mily szándékkal és kilátással tette ezt a nagy székely püspök, megmondja ő maga akkor, midőn az előtte tisztelgő új igazgatónak és tanári testületnek kijelentette, hogy ,,a tanári testületben történt változások alkalmával megvárja, hogy a gimnázium némely ügyeiben is változás álljon be, miszerint a gimnázium valóban mintaszerűvé váljék.“ És a hat éves tanár mint igazgató is megállotta helyét. Három év múlva, midőn már az üdvös változások bekövetkeztek, 1870-ben egy még fontosabb és nehezebb helyre küldi őt a csíki közművelődést és a székely érdekeket atyafiságos szeretettel gyámolító Fogarassy. Az energikus püspök a vele lelkileg rokon és még a külsőségekben is hasonló Imetset, az ő emberét helyezi a csíksom- lyói gimnázium élére, hogy azt is emelje fel és tegye „mintaszerűvé.“ Imets fehérvári tanár korában, mint igazi nevelő és tanító, ki feladatait alapjában tudja értékelni, beutazta az egész Erdélyt ; tapasztalatairól vonzó és tanulságos leírásokat közölt a lapokban. Ez időből azonban, mivel itt úttörő és máig is aktuális kérdéseknek megmozdítója volt, legérdemesebb az az utazása, melyet mint a Szent László Társulat küldöttségének egyik tagja 1868. nyarán Moldva— 23
