Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912

II.

ÜNNEPI BESZÉD.

fiz intézet október 27-iki ünnepségén elmondotta: KADAR FERENC.

SZÁZADOK orma felett siklik végig e pil- in tekintetem. S az idők folyásában ott mindenütt: a magyar nemzet kegyelettel sokszor visszasóhajtott első nagy királya szent fiának emlékét.

Érezték mindenkor: a léleknek a múló földiek parányi kereteiből kiemelkedő fölénye, az isteni akaratnak kemény harcosa hódolatot követel és érdemel. Sokáig országszerte hivatalos ünnep Imre herceg szentté avatásának évfordulója.

Egy eszményi világnak rövid tartalmú emberi életben kialakítása tiszteletét hívja ki ma is minden igaz keresztény magyarnak. De különös fénnyel kell évről-évre ünnepelnünk szent Imrét nekünk, a mi ifjúságunknak, akik védő szentünket tiszteljük benne. — Ám ez a mai ünnep mégis mintha valami szokatlan melegséget sugározna 1 Mintha a mi keblünk hevesebben dobogna ma 1 Mintha égi pártfogónk glóriás homloka áthatóbb fényt lövellene ma ránk 1

Kettős a mi örömünk, kettős a mi ünnepünk. És ez az öröm nemcsak a múlté. Ez az ünnep nemcsak az emlékezésé. Itt van közöttünk Erdély ezüstkoszorús püspöke, aki hosszú 25 év óta szórja gazdag lelkének mindeneket megvidámító és földerítő áldásait az ifjúságra, a hívő népre,

OSSZÚ lanatb; látom

iaS5!É*Sg áPoIta

11