Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910

tárok 7 falut pusztítottak el, köztük az akkor legnépesebb és örökre megsemmisült Cibrefalvát, Szent- mihályt, melynek 1000 lakójából csak 7 maradt. Ekkor Nizet Ferenc szerzetes atya, mint egy második Kapisztrán, harcra tüzelte a menekülőket, a gimnázium 200 tanulójának fegyvert adott a kezébe s még az asszonyokat is csatasorba állítva, febr. 15-én a fosztogatás végett Somlyóra törő ellenséget megrohanta és megszalasztotta. Az ütközetben elesett a tatár vezérnek, Murzának a fia. A tatárok nagyobb része Háromszék felé elmenekült, magával hurcolva 7077 foglyot, köztük szentmihályi Búzás, Endes és Kosa tanulókat is.

Ilyen idők viharában alapították és tartották fenn a sz. Ferenc-rendi szerzetesek ezen újszülött intézet ősét a 17. században, mely csaknem félszázadon át egyedüli kath. középiskolája volt az egész Erdélynek, mindaddig ugyanis, míg a század közepén kiüldözött jezsuiták 1694-ben visszatelepíttettek.

A szerzetes atyák békében a lelkek gondozói, a műveltség terjesztésében zászlóvivői, a harcban vezérei voltak a népnek és tanuló ifjúságnak.

Az 1694-iki utolsó tatárbetörés után az iskolázásra nyugalmasabb idők következtek, de csak 1717-ig, mikor a bekövetkezett Ínséges idők nyomasztó hatása alatt a 7 évvel előbb teljessé lett gimnáziumban a két felső osztályt, a retorikai és poézis osztályokat, be kellett szüntetni. A szerzetház, mely jórészben alamizsnából élt, a szárazság, éhség, pestis, egerek elszaporodása okozta Ínséges idők hatását súlyosan érezte.

1725-ben Lukács Mihály csíkkozinási plébánosban mecénása támadt a nehéz viszonyok között működő intézetnek. A mondott évben ugyanis árus