Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1909
50 áldozáshoz; d. u. 3 órakor ünnepélyes bevonulás volt a kegytemplomba és pedig következő sorrendben : Legeiül ment egy kurucruhába öltözött ifjú kivont karddal. Utána állványon négy őszbeborult régi tag vitte vállán a bőid. Szűz szobrát, melyet 6 fáklyavívő és négy díszmagyarba öltözött ifjú vett körül kivont karddal. A szobor után egy régi tag a labarumot vitte, melyet két kuruc ruhába öltözött ifjú vett körül. Ugyancsak így vitték a kongregációnak 1731-ből származó albumát, melyet a 17 avatandó tag követett, kezűkben égő gyertyával, sz. olvasóval, szabály- könyvvel, karjukon csokorral, fejükön díszes koszorúval. A 17 avatandót diadalmas útjában mintegy 120 régi tag (köztük több olyan is, aki félszázaddal ezelőtt lépett a társulatba) kisérte égő gyertyával. A régi tagok után hat fáklyavivő, 6 ministráns, a papság s végre az avatást végző apátkanonok haladt. A felavatási ünnepély után a régi tagok megújították fogadalmukat. Fönséges látvány volt az és bizonyára mély hatást gyakorolt az ifjabb tagokra, mert most láthatták, hogy nemcsak a gyermekek tisztelik a bőid. Szüzet, hanem a tetterős férfiak, az ősz Simeonok is meghajtják Előtte térdüket és hűek maradtak ahhoz, amit tizedekkel, sőt félszázaddal azelőtt Neki ígértek. Az egyházi ünnepély után az internátus nagytermében díszgyűlés volt, melyen egy szavalat és Fekete Endre IV. o. t kitűnő hegedű játéka után kiváló ügyességgel és sikerrel adták elő az ifjak Er- dősi Károly „Rákócziért“ című három felvonásos regényes színművét. Nagy hálával tartozik a kongregáció kegyelmes Főpásztor Urunknak, ki több ízben is sajnálatát fejezte ki afölött, hogy az ünnepségeken bérmaűtja miatt nem vehetett részt. Lélekben azonban itt volt és imádkozott „azért, hogy a kongregánisták legyenek mindenütt és minden időben az Isten országának terjesztői és a tettekben nyilvánuló hazafiság emberei.“ Kegyelmes Főpásztorunkat Pál István apát-kanonok, az erdélyi róm. kath. státus előadója képviselte, ki a hosszú és fárasztó szertartásokat kiváló fénnyel, odaadással és szeretettel végezte, azzal a szeretettel, mellyel az ifjúság iránt mindig viseltetett. Díszgyűlésünkön is részt vett s lelkesítő szavakat intézett
