Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1909
68 jövőjéhez. Tanulótársaí a nagy távolság miatt mindnyájan nem jelenhettek meg a végtisztességen ; két társuk képviselte az osztályt, akik társaik nevében távozó társuk koporsójára kegyeletük jeléül koszorút helyeztek. Az örök világosság fényeskedjék neki! Az intézet áthelyezése. Értesítőnk 14 év óta számol be az áthelyezés ügyének mozzanatairól a nagyközönség előtt. Végre-valahára odáig jutottunk, hogy ez talán az utolsó beszámolás, minthogy nemsokára a végső mozzanat, a költözködés következik abban a hosszú sorozatban, melyben mindenik, ennek az utolsónak érdekét szolgálta. Igaz, hogy még sok végezni való van odáig, mert az építés még a falak simításánál és díszítésénél tart; de ha valami előre nem látható akadály közbe nem lép, az új iskolai évet — ha Isten is úgy akarja — a Csíkszeredán épült új intézetben lehet megkezdeni. S ezzel új érában kedvezőbb körülmények között folytatást nyer a székely- ség közmivelődésének azon hazafias és áldásos munkája, melyet a csíksomlyói gimnázium harmadfél századon át kedvezőtlenebb körülmények, sőt néha nehéz viszonyok között teljesített, nagy és jelentős szolgálatot téve a hazai közmivelődésnek, a magyar nemzeti állam fejlődésének és fennmaradásának. Hiszen a többi között ez volt az egyik székely méhköpü, mely szorgalmas, intelligens és erős magyar érzésű rajokat bocsátott ki évenként s ezekkel hazánk többi részeiben, különösen Erdélyben a gyér magyarságot erősítette. Nem azért következik az intézet átköltözésével új éra, mert ettől kezdve új, impozáns palotában folytatja a réginek hivatását, hanem azért, mivel egy századokra visszatekintő intézet történelme lezárul és ősi neve a hazai kul- turintézetek sorából jövőben kimarad. A következő Értesítő már nem az áthelyezés ügyéről, hanem az elhelyezkedés mikéntjéről, az elfoglalt új palota ismertetéséről és ennek a nevelés-oktatás munkáját előmozdító hatásáról fog a közönség előtt beszámolót tartani.
