Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1908
60 akik itt most tiszteletedre, üdvözlésedre és ünneplésedre összegyűltünk. 30 év az idő végtelenségében csak egy röpke pillanat, de az emberi hivatás teljesítésének idő mértékével mérve, nagy idő. Különösen hosszúnak látszik az ifjú szemében, ki előtt a múlt a gyermek évek ködébe vész, a jövőt pedig a messze távolban sejti és azt hiszi, hogy olyan határtalan, mint a minő bizonytalan. A meglett ember határozottabb és biztosabb mértékkel méri az időt, mert az élet küzdelme tapasztalatokban gazdaggá és a helyesebb mérték alkalmazásában gyakorlottá teszi. Csakhamar átlátja, hogy az élet első fele arra való, hogy reá készüljünk a gondterhes második felére, midőn a hivatás kötelességét kell nap-nap után teljesíteni, hogy tisztességgel betölthessük azt a szerepet, melyet a Gondviselés bölcsesége számunkra kijelölt. Aki választott pályáján a kötelesség teljesítésben 30 évet úgy tölt el, mint Te eltöltöttél, annak joga van olyasféle örömhöz és nemes önérzethez, mint aminő lelkedet mai napon méltán elárasztja. Ebben az örömben osztozni első sorban kedves hozzád- íartozóidnak van joga és minekünk munkatársaidnak, akik hosszabb-rövidebb idő óta tanúi vagyunk azon gondosságnak és pontosságnak, mellyel kötelességeidet naponként teljesíted, mellyel feladatodnak legjobb tudásod és becsületes lelkiismereted szerint mindig megfelelni törekedtél. Ebben leli magyarázatát az, hogy 30 évi tanári működésed jubileuma alkalmából először munkatársaid köszöntenek és üdvözölnek. És hogy ezek nevében miért épen én: annak is, mint mindennek, megvan a maga oka. Isten kegyelméből én vagyok ezidő szerint legidősebb tagja annak a munkás csapatnak, melybe Te is tartozol, s amely hivalkodás nélkül, csendben, de kitartással végzi napi munkáját, a vezetésünkre bízott ifjúságnak további tanulmányaira való előkészítését. Én vagyok a koronatanú ebben a csapatban, aki mint 30 éven át munkatársad, vallomást tehetek arról, hogy nemcsak lelkiismeretes pontossággal és szorgalommal teljesítetted kötelességeidet mindenkor méltán kiérdemelve a főtanhatóság elismerését s tanítványaidnak igaz szeretetét és tiszteletét, hanem egyébként is követendő példát szolgáltattál azoknak, akiket oktattál. Példát szolgáltattál főként abban, hogy a jutalmat a jól teljesített kötelesség tudatában, a boldogságot a családi otthon
