Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
46 kegyetlen mérészek! ez a háládás ennyi sok kegyelmemért? eze a magyar koronához eskűvéssel állott hitetek. Bebecus. Tudni illik: nem vala elég az ország szerencséjét kietlen veszedelemre sietetni, ha a király és a fő vezérek közt tűrhetetlen zűrzavart nem gerjesztettek volna. Lajos. Merezd Szecsi, háládatlan, mostis fen héjázo homlokadot; és akinek égtelen bántodását nem általlottad, ályad már méltóságát. Nem ez vagy annak országnak urát, hanem fennen királyodot, tennen Uradot, fennen üdvőzitődőt eszméld bennem; Vajha korábban jutatta volna buta eszetekben amaz úri méltóság, melyre emeltelek; ama szentsé- ges eskűvés, melyei hűségemre köteleztétek magatokot; de kietlen íeledékenségtek tengerébe silyeztete mind ezeket szertelen háládatlanságtok. Mi bizodalom? mi erő bírt rá, hogy fejemre, hogy tennen vezéreim vesztére szövetkeznétek. Mi se fegyvered, se hatalmad, se jóságod fel nem érhette nagyságomot; ezzel égtelen gonoszságodot akartad egy sorba helyeztetni. Szetius. Ah nem szolhatok, keserves fájdalom, a szemérem úgy el fogta szivemnek minden izeit. Bebecus. Késő már! akkor kellett volna ehez nyúlnod, Vezér barátom, mikor mégis gondoltad, haszontalan tőröd már ezzel eszedet, midőn hátadon a méltó boszuállásnak súlya. Zápolya. Ugyan Szecsi! nem iszonyodtatok csak mégis gondolni ez(t) az iszonyatos nagy vétket? (Látom miként el borította ocsmányságával a vétek? a félelem! a bánat, a szemérem űl egész orczájokon). Bebecus. (Mégis csak meg esik szivem rajtok). Qiletus. Rut oh! igen rettenetes nagy, melyet ellenned F. király, mégis álmadtunk, meg vályúk. De te haragodban is irgalmas, kegyelmes. Lajos. Mitsodát? Tű engemet; tű vezéreimet, gyilkos árulok? be átkozott név? kiknek akartátok vérét itatni a hóhér pallossával? Szépen köszönitek meg, hogy emberé tettelek; tudni illik hogy hóhért teremtenék belőhetek, valamint hogy szeretetemnek oly világos oly sok jelei után ily fertelmes gondolatot főzhettetek; úgy szinte énis ki vethetlek szivemből. Szetius. Ah inkább szakat volna meg a föld alattam