Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
35 Qiletus. Szolgálnak az egek néked Meg vallom, Szétsi! de más bal kezekkel mérnek Bebecusra és Zapolyára. Szetius. Hogy hogy kérlek? mi az? Qiletus. Békoba szorittattak. Szetius. De mi okon vádoltattak ? Qiletus. Gyanúba estek a királynál; sőtt mindeniknek ki fogott vétkén kezébe kerülvén valamely pártos levél, majt hogy el nem ájult Zápolya, midőn kezére adá tulajdon petsétes levelét; Bebecust pedig majt a gutta érte, el merevült mint a fél holt; nem tudott tanácsot adni magának, hogyan? mikor? ki által került kezében a királynak a pártos levél. Szetius. Szívesen szánakodom keserves sorsokon! vajha segélhetném. Centurio. Mit, tehát az ország attyait el csapta magátol a király? Vason tartatnak a foglyokkal a fő-vezérek? Nem nem hagyom esküszöm az egész Isteni seregre ártatlan Bará- timot; mindenből ki fejtem őket, meg mentem halálommalis. Szetius. (Ne adgyák azt az egek; mert a kőteleket visza küldik nyakunkba). Centurio. Fel nem érhetem, mi bírta volna őket ily fertelmes Istentelenségre; Világos az, hogy az ország dolgában fárasztyák eszeket egészszen; fel adni pedig az országot; és dolgában fáradozni nagy egyenetlenség. Nem Mindenkor igaz, ami igaznak látzik. De vigyázz valaki igired ') Vezérségeket, hogy ki döndthesd tiszti hivatalokból pártos Mocsárba kerítetted, meg boszulom ezt a dolgot, gödröt ástál Bebecus és Zápolya barátimnak, de duplán fizeted meg és ugyan azon gödörben czifra fortélyai. Qiletus. A szerencsétleneknek gyakorta akár minémü cselekedetek vétek; igaz de a világos jelek, a pártos levél nap fénnyre hosztak titkos tanácsokot. Jobban meg tugyuk. Mennyünk, ime nyitva vagyon a király palotája. Chorus. 1. Oh nagyra vágyódás és fennebb horgászás irigy fondorkodás dicsőség Tetejére, ez-é az út a fényességre? hát így rontod más betsületét Betsület vadászás életét és mindenét *) irigyled. 3*
