Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
32 Szetius. Én élmények, hogy az ellenséghez lássak, amint Poroncsoltad (Márt eztis ki tálaltam; de bezzegk udarcot val- lanék, ha meg bűzlelné gőzzét Lajos király), abit. Bebecus. Mi dolog ez, kedves Barátom, hát másra bizza kezünkből a Tábort Lajos király. Zápolya. Nem tudom, mire véllyem. Lajos. Bebece! (már is dobog szive a lelki isméret miatt) Zápolya kedves Vezéreim! hálóban akarnak engemet keríteni! Zápolya. (Oh keserves emlékezet). Ki, felséges király! meg keverem fegyveremet fertelmes lelkében. Lajos. Ugyan hihetőe! hogy Lajost Gyűlölik a Vezérek. Zápolya. (Szent Isten! alig állok talpamon félelmemben). Uram kegyelmedre bízom magamot talám engem. Lajos. Tű, akik tudgyátok minden gondolatimot; kik elől soha el nem zártam szívemnek semmi titkát; kiknél sohanem volt senki kedvesebb nálam; mondgyatok meg, ezt várhattame én? Bebecus. (Lelkemet repeszti panaszos beszédivei a Tudatlan). Lajos. Mongyátok meg nékem mitsoda vétkemmel vakartam1) fejemre ezt (a) gyűlőlséget? hogy titeket felettébb szerettelek? Mitsoda vétket bűntettek bennem vér szopo gyilkosok? hogy titeket szerettelek felettébb ? ez ez volt, megvallom, Lajosnak minden vétke, de ezt nem kell vala meg büntetnetek. Mivel érdemeltem, hogy hadi népemet Ígérjétek az ellenségnek, nem igaz okon indítottamé hadat ellenne, aki távol sem illető jusson foglalta el Orosz országot? Mondhatza már, Gilete! hol találkozik csak igaz hív tanácsossá a királynak. Bebecus. (Mindenható Istenek! én vágyóké aki itt állok? aki ezeket hallok? így beszél nékünk Lajos király?). Lajos. Szent Isten, ezt Várhattame én azoktól, akiket porból polczra, és szegre gyámolítottam? ime fejemre esküsznek; véremet akarják áldozni ellenségemnek. Tegyetek jót már Urak! fejedelmek az ügye fogyottakkal.... de akarom, hogy tudom, amint keresték, úgy vegyék hasznát a hit szegők. Vasat ide szaporán. *) *) Szereztem, idéztem.
