Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

Intésinktől függ vala mint haza attyáitol az egész ország, sőt nem csak haza édes Attyaitól, hanem fetiforgo dicsőségét szerencsésen őriző oltalmazó házi Isteneitől, midőn a kegyes irgalom az egyenes igassággal minden törvénytelenségeken győzedelmeskednek vala. Már oh méltó fájdalom! Nemzetségek gyalázattya! uralkodóknak csupa festett ál arczája.

Radostus. (Mitsoda idétlen panaszszal tölti Postrokovius a levegő eget? Majd fel vadászom szegről végre huss szivének belső csinnyát).

Postrokovius. Méltán tapasztalyuk a boszú álló égnek kegyetlenségét, a vétkek el terjedtek az országban; Meg holt minden Jóság; egyedül a temerdek gonoszság uralkodik az egész birodalomban.

Radostus. (Temerdek gonoszság uralkodik Tuardius határában arany pálczája s kormánnyá alatt? nem szivelhetem).

Postrokovius. Külső tartományra kárhoztatott, számkivet- tetett a szemérem; semmi nem egyébb; csak a fellett zabolátlan élet díszes erkölcs. Valami szája izin tetczik, szabadnak véli Tuardius. Hasonló vétkes bilincsbe tartatnak a Vezérekis.

Radostus. (Hát igy gyalázod a Vezéreket is? Vakmerő! hitván Vezér; ravasz lélek!)

Postrokovius. Kiváslottunk már; nem élűnk hadi erkölcsei tündöklő Vezéreknek számába. Csak hogy aszszonyi természettel bírunk. Még is ha nyelvűnk járásával egyeznék bátorságunk, az egekkelis ujjat vonnánk.

Radostus. (Nem tűrhetem mardoso fulánkjait az esze veszetnek). Te élhetetlen természetnek gyalázattya s nem illünk mű már hadi erkölcsű Vezéreknek számába? Kiket úgy meg Dicsőítettek annyiszor le győzött népek? Te nyomorult féreg! már aszszonyi természettel bíróknak mered mondani? ály elé Embertelen! majd meg mutatom én néked Tuardius Vitézinek hadi erkölcsét.

Postrokovius. (Egy átalyában meg akar vagdalkozni). Csak rajta; nem bánom.

Radostus. Meg mernéle te jövevény szúnyog birkózni Radostussal! ezen túl meg tapasztalod boszu álló fegyverem élétől haragomnak méltó súlyát.

Postrokovius. Meg semis fogtad, máris melyeszted, Isten30