Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
28 Füstiem. Jo napot keednek, katona Uram! Bendegus. Hozott a szerencse, Barátom ! hova? s honnan? Füstiem. Csak innen nem meszsze a faluból; egy nehány gyümölcsöt1) a táborra, ha tetezenék, el adnám pénzért. Bendegus. Lehet látni? magam is vennék vagy egy párt. Eusticus. Lehet látni, nézze keed. Bendegus. Szép Gyümölcs valójában; a király asztalára is be férne; hogy egygyet? Füstiem. Egy pénzen kettőt. Bendegus. Ne! ki esék egy; vedd fel.... ne az ára... Légy jo egésséggel. Fnsticus. Szolgája maradok katona uramnak!... legény bizony nagyra becsűllé az almámot ez a katona! ha a király asztalárais bé férne, hane fennebb emelem az árrát, két annyit kérek egygyét, csak meg adgyák. bezen Lészen nyereségem az almából! Ihol közelget egy csoport katona. Majd meg látom, mit igirnek; de alább semmi képpen nem adom. Nicolam. Honnan jöttél ide te koborlo paraszt! mit csavargasz itten egyedül. Fustieus. Halláe keed! az én nevem volna te koborlo paraszt, hanem én itt egyedül jámbor ember vagyok. Nicolaus. S meg úgy! ennye koczipor vén embere! S hát mű nem volnánk jámbor emberek? Mit hordosz a kosá- rodban? Füstiem. Egy nehány gyümölcsét, indultam innen nem meszsze a szomszéd faluból a Táborra, ha el adhatnám. Nicolaus. Hogy egyet? Fustieus. Csak meg ér egy pénzt egy egy, Szép alma; nézze keed! Miles 2. Igen nagyra bőcsűllőd az almádot apa! Füstiem. Apád a Bika, de ebből alább nem eszel ma. Miles 3. Mitsodát. Mit mond? nem eszük alább benne? Nicolam. Ragadozzátok el tőlle; hiszen nagyon van ő keeme az almájával.... Fustieus. Ezen protestálok; most mingyárt menyek a fő-vezérekhez. t. i. hoztam.
