Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
19 Lajos, Bebecus, Zápolya, kővet. A kővet rl hozván Tuardius durva feleletét, a király jobban meg haragudván Bebeeusnak jobban meg poroncsolya és Zapolyának, hogy néki tolyodgyon1) a Tábor az Ellenségnek és Tuardius el togassék. Konholi. Nem fér a szövetség Tuardius fejébe, felséges király! A békeségre nem édesedhetik. Igiri az egyességet, de csak úgy, ha ki takarodunk minden határából, kűlőmben nagy pattogással vitatta, hogy lábai eleibe téríttet egyről egyig, méreg boszuság! amit azon egy ízben elkövetett rajtam. Sóval, borsai hintette beszédét. Lajos. És meg ütötte magát a kevély. Konlcoli. Sőtt fel hevűlvén büszke vadsága azzal fenyeget, hogy szárnyaira kelvén mint az líbiai oroszlány, kit az éhség a félénk nyájak közé vetett, néki rohanik a Tábornak, megtépi, vérbe keveri a zabolátlan. Lajos. Forr a Méreg bennem. Bebecus. Ezt már sokallom. Hüvelyünkbe a fegyver. Konholi. Most is émeleg, és borzad a gyomrom a Lator ellen, a mi több még magához akarta idéztetni a népnek színét zállogul; kűlőmben készűllyűnk a mészárszékre. Zápolya. E már el tölt, felséges kyrály! ne sokat tőrőd- gyünk vele. ' Lajos. Halláde, Zápolya, hogyan fente fogát ellennem az Istentelen? Konholi. Szinte úgy tajtékozott, szikrázott a díihüsség belölle. Azon nyersen veressen2) igíre, hogy le töröl a föld hátáról minnyájunkot, hogy se hire se hamva ne maradgyon a Magyarnak. De énis azon nyersen veressen meg igírém néki, hogy minek ellőtte kezdgye sátorát a Gyászos éj, kardomon láttya jejét az egész sereg. Zápolya. Kezűnkbe Biránk, F. király, keverjük meg benne, előzzük meg az Istentelent. Lajos. Lássunk tehát az ütközethez; miként tolodgyon a Tábor a Városnak.... Bebece osztogassátok ki nevemmel a Poroncsolatokot! magad rendeld közép erejét a Tábornak. Zápolya jobbikát fogja segélteni. l) toluljon. 3) gyorsau, sebtében, minden gondolkozás nélkül. 2* Seena 6-ta.
