Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906
11 „Sz. Viíus tehát Modestus és Crescentiának oktatásaiból meg világosodván kilentz esztendős korában Attya bire nélkül meg keresztelkedék; melyet észre vévén az Attya nagyon meg szomorodék; s azonnal sok ígéretekkel, kemény fenyegetésekkel az ártatlan küsdedet keresztényi bitétől kiványa vala el bűzni, semminek álitván mind az által azokot Sz. Vitus maga Atyától kegyitlenül meg vereték, és úgy édes Annyának nagyobb szomorúságára az Udvari inasok által küldék. És e lészen csekély munkánknak első kimenetele. A másodikban meg látván az Annya Édes gyermekét, mint egy el hervad, elájul; jobbacskán lévén a Bálványozást javalya, melyre nem engedelmeskedvén Sz. Vitus, Valérianus által isrnég meg verettetik, de hogy az Udvari legényeket (kik meg fáradván a kinozást el hadgyák) nem iszonyodik páltzájával meg büntetni, azzonnal tapasztalja jobb karját meg száradni. Vitus meg gyogyittya s azért Valérianus őtőt Hylásnak által adgya. Ezen kínzásokat a’ vétkek, és jóságos tselekedetek egy(r)e har- tzolván előre ábrázolni fogják, midőn a vétkek a jóságos tselekedeteket felyül haladgyák. Az Harmadik kimenetelben Vitust Hylás kűs Asszonyokkal próbálja, úgy bizakodván, hogy azok által le tsalhatya, de Vitus meg utálván okot az Angyaloktól vigasztaltatik, kiknek Hylás szépségeket látván meg vakittatik, mig- len Sz. Vitus által testi szemeiben meg világosodik. Meg gyógyulására áldozatot tévén annak előtte Hylás a Bálványhoz folyamodik, de azon cselekedete után nagyobb fájdalomtol mindenek láttára kinoztatik, és tulajdon fia keze által meg gyógyul. A háládatlan Atya, midőn azon gondolkodnék, hogy isrnég gyermeke meg verettetncá, Sz. Modestus, és Crescentia az Angyalok jelentésiből Isten akarattyát
