Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1905
"'"T^Siskovics és társai november 20-án' Székelyudvar- helyre, 23-án Csíksomlyóra érkeztek. Másnap a tervezett katonai szabályzatot németről magyarra fordították s javítgatták. Elhatározták, hogy mind Carato alezredest, mind báró Bornemissza Pál főkirálybirót tudatják arról, mi a bizottság célja, kikből áll, miféle királyi rendeleteket kapott stb. Carato és Bornemissza is csatlakoztak a bizottsághoz, mely 50 Kálnoky-huszár fedezete alatt december 26-án Dánfalvára, 27-én pedig Gyergyószentmiklósra érkezett s azonnal munkához látott. A biztosok 28-án magok elé idézték Hikó József gyergyószentmiklósi főesperes-plebáno3t, ki a határőrség felállításában 1762. óta kiváló tevékenységet fejtett s miután buzgóságáért megdicsérték, felszólitották, hogy a papságot erélyes közreműködésre bírja. 29-én a a község fegyveres és nem fegyveres lakói a kiadott szigorú parancsra megjelentek a törzstiszti lakás udvarán, hol Okelli gyalogság és két ágyú volt. Erre előléptek a biztosok s előadták, hogy „ő felsége az előtte mindenekfelett kedves Erdély lakóival anyai szeretetét éreztetni s azon sok nyomornak, mellyel e tartomány látogattatott, mennyire emberi erőtől függ, elejét venni kívánván, eltökélte magában, hogy nemzeti vagy határ-katonaságot alakítson s e végre a kinevezett biztosokat saját kezével s pecsétjével megerősített nyilt parancscsal látta el, méltóztatván azon seregnek ügy kötelességét, valamint a nekik adandó hasznokat és javadalmakat tudtul adni, miket a legott felolvasandó kir. nyilt parancsból azonnal megérthetnek.“1) Ezután felolvasták a nyilt parancsot, soronként megmútatták a felállított népnek, mire előlépett egy gyalog és két lovas tizedes s a parancsot kérték latin és magyar szövegben. Ez megtörténvén, a bizottság kijelentette, hogy „többé nem tetszésektől függ katonákká lenni, vagy nem, mit az ősi gyakorlat s a századokon át megerősített törvények tőlök a legszigorúbban kívánnak s a választott fejedelmek alatt önkényt teljesítettek. Annál nagyobb büntetésre tennék hát magokat méltókká, ha kegyes fejedelem-asszonyunk legkegyelmesebb parancsa iránt illő előzékenységgel nem vi') Gróf Teleki i. m. 84. 1. 51 4*
