Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1905
24 büntetéssel fenyegeti szokat, kik a népet a fegyverfelvételéről lebeszélik, sőt a közre nem működő tisztviselők (főkirálybíró és alkirálybírák) felfüggesztésére jogot ad, addig megdicséri zabolai gróf Mikes Antal háromszéki főkirálybírót és alkirálybíróját Antos Istvánt s azoknak, kik a határőrség felállításában buzgólkodnak, a polgári és kamarai hivatalokban különös előnyt ígér.1) Míg a gubernium a királynő rendeletét leküldötte, Frölich őrnagy, a Laudon-eared egyik zászlóaljának parancs noka, parancsot kapott, hogy csikszentkirályi Bors Tamással szálljon ki azokba a falukba, melyek a fegyvert nem vették fel, nyomozza ki a vonakodás okát s vegye rá a népet a fegyverfelvételre és az esküre. Ezek hozzá is láttak a nyomozáshoz és rábeszéléshez, de eredménytelenül, mert a nép kijelentette, hogy a megmérésre és összeírásra erőszakkal kényszerítették, katonáskodni nincs kedvük s tiltakoznak, hogy erre akaratuk ellenére erőszakosan vegyék rá. Inkább vérüket ontják vagy Moldvába vándorolnak, minthogy katonák legyenek. Azok is, kik a fegyvert felvették és esküt tettek, megvallották, hogy ezt nem önként, hanem a veréstől, bezárástól, barmaik elhajtásától és más zaklatásoktól megrémítve tették, amint különben Buceovnak is megmondották. Frőlich és Boros a néptől nyert értesülés alapján megjelentették Buceovnak, hogy az összeírást és megmérést a legszigorúbb büntetéssel hajtották végre, felemlítették az ígéreteket, melyeket a tisztek tettek s rámú- tottak azokra a sérelmekre is, melyeket a vonakodóknak kellett szenvedniük. Fájdalom, a szenvedés, a zaklatás csak növekedett. Előre csak a 18—45 éveseket írták össze, de aztán a korra sem voltak tekintettel s az összírással karöltve haladt a folytonos bujtogatás. A német tisztek nem szűntek a jobbágyokat ingerelni földesuraik ellen s felkeltették bennök a vágyat a megszabadulásra; a földesurakat kötelezték, hogy a jobbágyaikra vonatkozó jogaikat írással igazolják s akik ezt nem tették, azokat ősi birtokukból kiűzték. Megtörtént *) *) A királynő leirata. Benkő i. m. II, 535—537. 11. Ez és a gubernium dec. 30-iki leirata Ősik vármegye levéltárában.
