Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1905
10 után fizetnek adót. Hozzátették a biztosok azt is, hogy ha ő felsége kiváló hűségüket látja, még az utóbbi adót is hajlandó lesz elengedni.1) Hogy ígéreteiknek minél nagyobb hitelt adjanak, egy törlésekkel és javításokkal telt írást olvastak fel, mi gyanút keltett. Fokozta ezt még az is, hogy sem a guberniumtól nem volt írásuk, sem e fontos ügyben nem volt székgyűlés. A nép azt felelte, hogy mindig szabad volt s katonai szolgálatra nem másnak akarata, hanem törvényeik és sokáig fennállott kiváltságaik kötelezték. Ezeknek inegfelelőleg hajlandók a fegyvert felvenni s a törvényszabta módon katonáskodni, de csak saját tisztjeik alatt. Schröder erre újból kezdette az Ígéretekkel való csábítgatást s midőn ennek sem volt eredménye, kijelentette, hogy semmi mentségnek sincs helye s fel kell venniök a fegyvert. Erre azt felelték, hogy ők a határok őrzésére mindig készek. Schröder látva a nép ellenállását, a mérték alá állítást erőszakkal is megkezdette. Az emiatt zúgolódó népet azzal igyekezett lecsendesiteni, hogy a megméréssel a királynőnek akarja megmútatni, milyen szép emberek a székelyek, hogy azután a királynő dicsekedhessék ezzel a szép néppel. A nép a sok fenyegetéstől megrémítve alávetette magát a megmérésnek s legalább Írásban kívánta az Ígéretek kiadását. Ezt nem nyerte meg, de azért a megmérés megtörtént s a vonakodókat még súlyosabb büntetésekkel fenyegették. Mialatt a bizottság a gyergyószentmiklósiakat megmérte, azalatt a gyergyói községekbe kiküldött altisztek is a megrémített népet mérték alá állították, nemcsak a szabadokat (lófő és gyalog), hanem az ármálistákat is. — E munka 8 napig tartott. Gyergyószék után Felcsikra került a sor. A bizottság Szenttamásra jött s ide Schröder minden faluból 3—3 embert hivatott be. Ezek előtt ismételte azt, mit a gyergyóiak- nak mondott. A felelet ugyanaz volt, mint a gyergyóiaké. Schröder nem törődve az ellenmondással, Fel- és Alcsik, ‘) E pontok megvannak a csíkiak és háromszékiek kérésében, melyet Siskovics altábornagyhoz beadtak. 1763. május. Losteiner Chronologia 621—623, p.
