Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1905
101 sításokat és intéseket, melyeket a tapasztalatokban gazdagoktól, szülőiktől és ezek helyetteseitől, tanáraiktól, hallanak, hogy majd mikor meggyőződnek, hogy egy emberöltő mily rövid s mikor az életet önök is egy könnyen áttekinthető, rövid múltnak kezdik nézni: ne legyen annak a múltnak emléklapján egyetlen olyan részlet is, melyet onnan kitörölni szeretnének ; hanem miként én őszintén mondom, úgy önök is mondhassák el Berzsenyivel: „Ha még egyszer elkezdhetném, ismét a múltat követném.“ Törekedjenek minden szépből, igazból és jóból, ami egy középiskolai oktatás széles medrü folyamában tanáraik ajkairól önök felé ömlik, mennél többet meríteni, értelmük vérkeringésébe felvenni, szivük, lelkűk nemesítésére fölhasználni; egyszóval: (törekedjenek igazi műveltségre szert tenni. Es ne feledjék annak a mondásnak igazságát, hogy a lelki műveltséget semmi sem diszíti szebben, mint a szerénységgel párosult önérzet. Gondolom nem veszik rossz néven, ha én még a jubileum alkalmát is az önök oktatására használom fel. Ezt mindig szívesen teszem, mig Isten nekem engedi, sőt, ha lehetne, ami szépet, jót és hasznost tudok, lelkemből lehelném önökbe. Hiszen nemcsak óhajtanunk, hanem akarnunk is kell, amire a költő buzdít: „Legyen minden magyar utód, különb ember, mint apja volt 1“ Köszönöm az ifjúságnak szónokuk által kifejezett üdvözlését, valamint ének- és zenedarabjaikkal való föllépésüket, melyek az ünnepély diszitését képezik. És most végezetül legyen szabad egy-két egyszerű szóban igaz, őszinte köszönetemet nyilvánítani, a mélyen t. közönségnek azon áldozatért, melyet hoztak, midőn intézetünk élete iránt érdeklődve a szeretett kartársaimtól kezdeményezett és rendezett ünnepélyre megjelenni és annak díszét emelni kegyesek voltak. Én ezért csak hálával és kartársaim nevében is kifejezett azon erős Ígérettel tudok adózni, hogy minden tehetségünk felhasználásával igyekezni fogunk reánk bizott fiaikat a jónak ösvényén, a tudás és a tiszta erkölcs magaslata felé vezetni, hogy mindenkor hű gyermekei legyenek az egyháznak és minél értékesebb és hű fiai drága hazánknak, amelyre mindnyájan büszkék vagyunk s amelyet minden ünnepélyünk alkalmával éltetni szoktunk. „Éljen a haza!“
