Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1904
90 mámora itt-ott túlzásba vitte a műveletlenebb elemeket, akik nem tudták helyesen felfogni az űj vívmányokat. Sem a vívmányok becséből, sem szentesítésük mozzanatának jelentőségéből nem ront le az a körülmény, hogy az uralkodó környezetének hozzájárulása a megerősítéshez nem volt őszinte, hogy a szentesítés után egy udvari párt, az ügynevezett kamarilla, szította a nemzetiségek féltékenységét és irigységét, vihart támasztott, hogy annak címe és ürügye alatt az újdon született intézményeket és vele a szabadságot vérbe fojtsa. Ellenkezőleg a becsét csak fokozza az a tudat, hogy az alkotások legtöbbje a lerontására támasztott vihart is kiállotta. Ebben a viharban óriási küzdelmet fejtett ki nomze tünk a vívmányok védelme és a régen elvesztett önálló nemzeti lét visszaszerzése érdekében. Megismétlődött a dicső elődök, a Bocskai István, Bethlen Gábor, Tökoly és a Rá- kócziak szabadságharca, hogy a nemzeti élet súlypontját, melyet 1526 óta elvesztettünk, visszahelyezzük a haza területére. A harc sikere ámulatba ejtette a világot, mely már-már kezdett elfelejteni. Azt hitte, hogy haldoklónk és nemsokára feloldódunk Ausztria népkeverékében. Amulva látta, hogy a fényes múltú magyar nemzet még életerős, mely Európa eddig rettegett egyik nagyhatalmát arra kényszeríti, hogy a népek szabadságára leselkedő szomszédjánál keresesn segítséget leverésünkre. A két zsarnok-óriás aztán kicsavarta a nemzet kezéből a szabadság utolsó lobogóját, melyet már csak egyedül a magyar nemzet lobogtatott. A többi nemzetek szabadságtüzének szalmalángja csakhamar lelohadt és tétlenül nézték : hogyan tiporja el a két zsarnok a magyar nemzettel együtt a közkincset képező szabadságot. A 48-iki fényes nap elhomályosult. Az önálló nemzeti lét újonan épült s még egészen nem is kész fellegvára némely részeiben összeomlott. De a nap 1867-ben újra kisütött ; a fellegvár romjait újra elfoglaltuk és annak épen maradt bástyáiból folytatja nemzetünk a harcot, hogy újból felépítse olyan alakban, mint a minőben rövid ideig 1848-ban megvalósítva magáénak mondhatta.