Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

52

is tud hatni, megtévesztheti Ítéletünket és egy magában hamis eszmét is igaznak tud feltüntetni, ezáltal a kisebb műveltségű olvasó közönségre veszélyes hatást gyakorolhat. Az ilyen közönség ugyanis olyan, mint Arany János „A gyermek és a szivárvány“ című költeményében a gyermek, a ki nem tudja a látszatot a valótól megkülönböztetni. Helyesen mondja Gothe, hogy: „Még a jó regény és a dráma sem való a serdülő ifjúságnak, mertennek nincs oly biztos erkölcsi érzéke és olyan érettsége, hogy a jellemeket, a helyzeteket és a lélektanilag indokolt kifejletét megérthesse és élvezhesse, mert látási köre szűk és tapasztalaton alapuló, tárgyilagos Ítélőképességgel sem bir. Épen a legnagyobb drámaköltő, Shakespeare müvei nem valók az ifjúsági könyvtárba, mert az ifjúra a gonosz jellemek, a szenvedélyek hatalma, és a kétes helyzetek nem érzelem tisz- títólag hanem a roszra csábítólag hatnak“ (Beyer, Deutsche Poetik II. 154 §.)

A regényírónak végül ügyelnie kell arra, hogy a jó eszmét képviselő hős méltó igazságszolgáltatásban részesüljön. Ám bukjék el a hős, ha nagyra törő hevében vétséget követett el, de a jó eszme, melyért küzdött, arasson diadalt és élje túl képviselőjét. Lelkünk enyhülést keres midőn a szépirodalomhoz fordul a mit bizonyára abban találhat, ha látja, hogy a jó diadalt arat a rossz fölött, az önzést legyőzi a szeretet; habár a való világban gyakran megfordítva történik.