Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

kivezető útat a tatárok tartják megszállva. Azon töpreng, hogyan lehetne őket innen elűzni ? Leleményessége itt se hagyja el. A barlang szádénál hógömböt kezd gurítani és mikor már akkorára nő, mint egy jó nagy hordó, neki lódítja a völgynek s olyan lavina lesz belőle, hogy a tatárokat őrtüzestől együtt felszedte és eltemette. Boldizsár bá’ ekkor a medve hasára ül, a pénzes ládát maga mellé veszi és szerencsésen a völgy aljáig szánkázik. A tatár előőrsöt megöli, lovát, bundáját és fegyverét elveszi és így átöltözve szerencsésen keresztül lovagol a tatár táboron.

A leleményességnek ilyen példáira igen sokszor akadunk Jókai és más regényíróink műveiben. Gyakran szerepel a véletlen is. Alkalmazásuk a valószínűség határain belül megengedett, s ezekre talál Arany János szava : hazudj, de rajta ne csípjenek. Tűlságos használatuk azonban érdeklődésünket csökkenti s a költő igazságszolgáltatást is befolyásolja

Hasonlít a regény az eposzhoz abban is, hogy mindkettő korképet ad. Az eposz csak nagy vonásokban, a regény részletesebben is festheti. A homeros utáni eposzírók nem fordítanak nagy gondot a korképre, legfeljebb fegyverzet, lószerszám vagy más ilyenek leírására szorítkoznak. Nem azért mintha e rajzolatok nem volnának beleilleszthetők magába az eposzba, vagy nem képeznének hálás részletet ; hanem azért, mivel a részletes korrajzok megírása sok tanulmányozást igényel, a mire vagy a költő nem vesz fáradságot, vagy a szükséges források hiányzanak. A regényírók, kik gyakran gyorsan dolgoznak, a korrajzra, melyet az olvasók közül csak kevesen méltányolnak, nem sok gondot fordítanak. Irodalmunkban hű és gondos, a mellett élvezetes korrajz nagyon kevés van. A hiba nem annyira íróinkban, mint inkább krónikáink tudákos, száraz feljegyzéseiben van. Az olyan érdekesebb feljegyzések, mint példáál Altor- jai Apor Péter „Metamorphosis Transylvaniae“ című müve, annyira ritkák, vagy lappangnak, hogy a mindennapi életre, a különböző társadalmi viszonyokra kiterjeszkedő, tehát a múltat hűen feltáró művelődéstörténet megírására sincs elegendő forrás. Az írói honoráriumok oly csekélyek, hogy oly kutatást végezni, mint a minőt Scheffel Viktor német