Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

109 lönte Géza VIII. o. t., harmóniámon kísérte Friedrich Ala­jos VII. o. t., hegedűn Dományánc András VI. o. t. A március 15-i ünnepély kiváló jelentőségre emelke­dett, mert ekkor volt a pályázatok eredményének kihirde­tése is. A tanári kar egyes tagjai nemes áldozatkészséggel tűztek ki pályadijakat egyes tételekre, miáltal a kör műkö­dését élénkítették és irányították. Dicséretet érdemel Mi­nier Gábor VI. o. tanuló is, aki szintén tűzött kipályatételt. Az ünnepély nagy közönség jelenlétében folyt le a kö­vetkező műsor szerint: 1. Hunyady-nyitány, előadta a ginn, zenekar, 2. Ünnepi beszéd, tartotta Albert Vilmos elnök, 3. „Nemzeti dal“, szavalta Kádár Ferenc VI. o. t, 4. Hegedü- solo, előadta Dományánc András VI. o. t., 5. „Talpra ma­gyar“ Hubertől, énekelte a férfikar, 6. Felolvasás „Három­szék önvédelmi harca s Gábor Aron“ cim alatt, tartotta Gá­bor László VII. o. t., 7. „Szabadságharc“ melodráma, szö­vegét irta Zsögön Zoltán, zenéjét Dománffy, szavalta Kö- lönte Géza VIII. o. t., 8. Vezető tanár kihirdette a pálya­munkák eredményét. 9. Szerenád Ocskay brigadérosból fsextett), 10. „Március 15-én“, irta Ábrányi Emil, szavalta Bálint Vilmos VI. o. t., 11. „Rákócy-induló“, előadta a ze­nekar, 12. „Kossuth-nóta“ unisono. Vezető tanár Dr. Balló István pályamunkák eredmé­nyét a következő beszéddel hirdette ki: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nemes tanuló ifjúság! „Minden nemzetnek megvannak a maga nemzeti ünnepei, melyek megdobogtatják a hazafiak keblét s a lelkesedés égő rózsáit varázsolják a hétköznapi munká­ban kifáradt emberek ajkára. Ilyen nemzeti ünnepe a magyarnak március 15-dike, a szabadság napja. E napon roskadt össze az önkényuralom korhadt épülete. E napon hátrált meg Magyarország örökös ellensége, a reakció. E napon ölelte kebelére a kiváltságos nemesség a szolga­ságban sínylődő jobbágyság millióit. E nap alkotásainak áldozta vérét, vagyonát a gazdag és a szegény, az úr és a szolga, a tanitó és a tanítvány, az öreg és ifjú, a férfi

Next

/
Oldalképek
Tartalom