Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903
10 regények olvasóikat is azzá teszik. Talán merésznek tűnik fel ez állítás, de ha a következőket fontolóra vesszük, nem fog túlzottnak látszani. A regényíró is költő, mert valamely eszmét igyekszik szép, ha mindjárt prózai formában is feltüntetni, gyönyörködtetés céljából. Irodalomtörténetünk tanúsága szerint, költőink hatása elvitázhatatlan, hisz az ő lelkűk érzi meg leginkább a nemzet örömét, bánatát s ők adnak ennek hangot, ők ostorozzák a romlott kor fiait, dicsőítik a múltat, hogy annál szembetűnőbb legyen a jelen sivársága. Költők rázták fel a nemzetet dermedéséből, ugyancsak a költők ringathatják bódulásba kozmopolitikus, erkölcstelen műveikkel. Az igazi költő ihletett prófétája nemzetének, s mint ilyennek rendkívüli a befolyása nemzetére és korára. Vannak, kik a németek austerlici, jénai vereségét összeköttetésbe hozzák az akkori sentimentalis irodalommal, melynek termékei a nemzet fiainak lelkét életunttá, fásulttá tevék. Hivatkozhatnám Jósika, Eötvös, Jókai sikereire és hatásukra, de csak Dugonics András „Etelká“-jának hatását említem meg. Dugonics „Feljegyzései“-ben szerényen, de bizonyos gyermekies örömmel írja le, hogy „Etelkádból 1 év alatt 1000 példány kelt el, noha ára 2 rhénes forint volt. Mellékeli azokat a leveleket, melyeket Etelka megjelenése után hozzá Írtak, idézi a „Mindenes gyűjtemény“ bírálatát, elmondja, hogy regénye hatása alatt Almási Ignác leányát Etelkának kereszteltette. Mellesleg elmondja, hogy sokan még az útra is magukkal vitték regényét, többször elolvasták, szerzetes társai pedig azt mondották : „hogy a szentírás után ennél szebb könyvet nem láttak; sőt ha a szentírásban foglalt történetek e móddal íratnának le, sokkal örömestebb olvastatnának.“ Legérdekesebb az a nyilatkozata, midőn elmondja, hogy a pesti megyei gyűlésen egy úr hozzá ment és a következőket mondá: „Uram, miket itt elmondunk, mindnyájan Etelkából puskázzuk. Kérjük az urat, el ne hagyja ezután is írásaiban Magyarországot s ébressze fel magyarjainkban a nemes bátorságot.“ Abban, hogy a magyar újra felvette nemzeti öltönyét és szeretettel fordult nyelvéhez, Dugonicsnak, épen regényei által, oroszlánrésze van.