Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
37 melyekben keményen fenyegetőzött, hogy azonnal Erdélyre csap hadaival, mihelyt a fejedelem vagy maga mozdul vagy Telekit kiengedi.1) Teleki a jelen viszonyok közt legtanácsosabbnak tartotta, hogy a tanácsosok együtt mondjanak véleményt a bujdosók ügyében. Ezért a szept. 5-ére egybehívott tanács- gyűlésnek volt a feladata meghatározni, minő magatartást kövessen Erdély a bujdosókkal szemben. De az ügy fontossága miatt a határozathozatal Teleki és Bánff'y Dénes indítványára a legközelebbi országgyűlésre halasztatott. Míg ennek ideje elérkezett, addig is Apafi Inczédy Mátyástól és Madarasi Mátyástól pénzt és zászlókat küldött a bujdosóknak.2) Az országgyűlés megnyitásának a napja még távol volt, s a szegény magyarok pedig valami választ szerettek volna hallani. Tudták, hogy a leghatalmasabb pártfogójuk Teleki s azért ő hozzá fordultak. De ez bár szivvel-lélekkel meg volt nyerve ügyöknek, köteles volt a józan ész szavára hallgatni. Józan esze pedig azt tanácsolta, hogy most, midőn a török figyelme máshová fordult, nem ajánlatos a múlt évihez hasonló vállalattal az egész vállalat sikerét koczkáztatni. Lehet ugyan, hogy kissebb-nagyobb összecsapásokban olykor-olykor siker is arathatnak, de a gueriila harczokkal utoljára sem tudnának valami nagy eredményt mútatni fel. A bujdosók azt hitték, hogy azzal a nehány csapattal, melyre támaszkodhattak, sikerrel próbálhatnak szerencsét s azért minduntalan zaklatták Telekit, hogy minél hamarább eszközölje ki megsegitésöket. 0 azonban azt ajánlotta, hogy ne siessenek úgy a dologgal, hanem előbb együtt beszéljék meg. A bujdosók engedelmeskedtek s okt. 28-án Krasznán gyűltek össze s innen szólították fel Apafit, hogy adjon nekik vezért, hadi és pénzbeli segítséget.8) A fejedelem válasza csak a régi volt: pártolja ugyan ügyüket, de a porta szigorú tilalma miatt meg nem segítheti; tanácsolja, V V Bethlen J., II. 40(5-409, 413. 11. V u. o. 414, 415. 11. V U. o. 1., 11. 424, 425, 433-43(5. 11.
