Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
19 épen a körülményekben leli magyarázatát. Ha a viszonyok kedvezők lettek volna is, Apafi egyénisége, tehetsége alig nyújtottak kellő biztosítékot a hadjárat sikerét illetőleg; de a viszonyok ez idő szerint nem voltak kedvezők. A vasvári béke nem igen engedett szabad kezet a töröknek s ha talán mindazonáltal kéz alatt segíthette volna is a fejedelmet s általa a bujdosókat, nem engedte ezt a lengyel háború, mely épen most volt kitörőfélbeu. Alig lehetett azért tanácsos, hogy akkor, midőn a porta egy hosszadalmas hadjárat küszöbén áll, melynek minden esélyére jó eleve elkészülve kellett lenni, a védő szárnyai alatt levő erdélyi fejedelem merész hadi vállalatot koczkáztasson. így magyarázhatjuk meg a porta eljárását, melylyel csak jó Ígéretekkel biztatja az erdélyi fejedelmet, de anélkül, hogy a segítségadást megengedné. Egyelőre tehát be kellett várni, mint dől el a török-lengyel háború. Még egybe sem ült a jun. 27-ére Radnótra hirdetett országgyűlés, midőn Gyulai Tamás kapitány arról tudata Apafit a nagyvezér megbízásából, hogy elődei példáját követve ő is segítse szekerekkel, éleséggel a lengyelek ellen induló török hadat.1) Epen ez adta az országgyűlésen tárgyalandó egyik pontot, a másikat az adó ügye képezte.*) De a tanácsosok és a rendek közös akarattal nem fogtak addig a tanácskozásokhoz, mig a Fleischertől és Szilvásitól vett reversalisok vissza nem adattak s Paskó szabadságát és birtokait vissza nem nyerte. Azután tárgyalás alá vették az adóügyet; a portai adóból hiányzott 4,000 tallér, mely összeget Alvinczy Istvánnal és Lipcsei Györgygyel akart megfizettetni a fejedelem, de midőn ezek ártatlansága kitűnt, magára vállalta a megfizetést.3) Azután megszavazták a portára küldendő szekereket. Alig oszlott el ez országgyűlés, midőn Nemessáuyi azon hírrel jött vissza Gligoraskotól, hogy a nagyvezér nem ellenzi a bujdosók támadását, ha sikert remélhetnek, ‘) Bethlen J., II. 225. 11. *) A fejedelmi propositiokat 1. Tör. m kori Tört. Emi. 1., VII. 112-114 11. 3) Bethlen I., II. 22(5—227. 11. 2*
