Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
82 Ha látjuk azt a tekintélyt, melynek már ekkor örvendett Teleki, feltehetjük, hogy mindé szomorú hírekről tudomása volt. Neki is, az országnak is némileg vigasztalására szolgált, hogy Kászoni Márton jezsuita 1666. februárjában Apafi udvarába megérkezett. A császár ismét biztatta az erdélyieket, hogy mennyire rajta lesz kívánságaik teljesítésén s reméli, hogy ezek is megmaradnak a hűségben. Kívánta, hogy a katholikusok jogai tiszteletben tartassanak s nekik az elpusztult kolozsmonostori templom helyett az óvári (kolozsvári) átadassák.1) Nem kell kommentár annak megértésére, hogy e mögött a jezsuiták visszafogadása lappangott. Mintha a véletlen akarta volna, ugyanekkor jöttek meg Paskó tudósításai a portáról, hogy Lesbe és Reininger a nélkül, hogy érdekében valamit tettek volna, szépségesen odább állottak.1 2) Ily körülmények közt Teleki és a rendek jól tudták, hogy minő választ adjanak. Megköszönték ő felsége jóakaratát, de nem titkolták el panaszukat, hogy a császári követek semmit sem tettek a portán az adót és a határrendezést illetőleg. A katholikusok jogait tiszteletben tartják, de az óvári templom visszaadása nem áll többé hatalmukban.3) Ezen erélyes hang eléggé tanúskodik arról, hogy az erdélyiek kezdettek önérzetre ébredni s nem palástolják el többé méltatlankodásukat. Teleki azután Kővárra ment vissza s itt töltötte azt a pár hónapot, melynek elteltével fejedelme és nemzete bizalma uj és fontos küldetéssel tüntette ki. Legyen szabad pár szóban elmondanunk ennek előzményeit. A vasvári békét nem ok nélkül titkolták, mert alig hogy köztudomású lön, általános elkeseredést szült mindenfelé. Az udvar sejtvén ezt, a főurakat felhivatta, hogy igazolja eljárását, melylyel az egész nemzet tudta és beleegyezése nélkül, szolgáltatta ki úgy Magyarországot, mint Erdélyt a török vad kényének. Az elégületlenség nem csökkent, hanem nőttön nőtt. Még jobban növelték a bécsi udvar magatartása, mely az ország teljes megalázására irányult, az idegen hadak ke1) Bethlen I. I- 270. s köv. 11. 2) Érd. Örs*. Emi. XIV. 24. 1. 3) U. o. 179—181. 11. — Bethlen I. I. 277—285. 11.
