Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
68 nélkül tegye. 8. Apafinak gondja legyen arra, hogy e pofitokra minél hamarább válaszoljon s úgy intézze ügyeit, hogy a kereszténység érdekeinek előmozdításában úgy ő, mint az ország rendei megmaradjanak.1) Sem Teleki, sem senki más nem kételkedhetett, hogy a bécsi udvar tulajdonképen mit akar: nem kevesebbet, mint lassankint elszakítani Apafit a töröktől. De erre még nem jött el az idő. Talán nem annyira az Apafi, mint inkább a Teleki érdeme, hogy az erdélyiek nem léptek teljesen ezen útra. Elég volt egyelőre a császár jóindulata ; a portától nyíltan elszakadni nem volt tanácsos. Jól emlékezett még mindenki II. Rákóczy György és Kemény János szomorú korára, De már magoknak e pontoknak a tárgyalása is nehézségekbe ütközött, mert a török folytonosan ott ült Apafi nyakán, hogv a táborba siessen. A fejedelem erre egy sakk- huzáshoz folyamodott: Macskási Boldizsártól megüzente Cobbnak, hogy ha szemmel láthatólag nem adja az ellenségeskedés nyílt jeleit, neki a török parancsából a táborba kell mennie.2) Cobb csakugyan Erdély felé indult hadaival, sőt Kászoni Souches tábornoknak a Száva melletti fényes győzelme folytán azzal fenyegetőzött, hogy legott Erdély ellen támadnak, mihelyt Apafi a törökkel való csatlakozásra elindul. Erre a fejedelem jónak látta visszaküldeni Macs- kásit azon hírrel, hogy Várad ostroma egyelőre elég lesz az ellenségeskedés kezdetéül. Most már vita tárgyáva lehetett tenni a szathmári pontokat. Azon tábori országgyűlés, mely előbb Gyulafehérvárra hivatott egybe, most Tövisre ment át s még júniusban tanácskozás alá vette a császár kívánságait. A jelenlevő főurak közt találjuk Telekit is, ki már ekkor jelentékeny szerepet kezdett játszani. Ezen országgyűlés lefolyása nem volt épen csendes. Némelyek, mint Basa Tamás, Gilányi György, Kun István hevesen kikeltek a szathmári pontok tárgyalása ellen, de a többség mégis győzött és a határozat kimondatott. 1. Beleegyeznek, hogy a székelyhídi vár átadása iránt a tárgyalások az őrséggel megkezdődjenek, mi ha sikerül, a biztosok a császár hatalmába keríthetik a várat. 2. Sem a 1) Bethlen I. I- 118. s köv- 11. 2) U, o. I. 122. 1.