Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901

Vetélytársak között.

(1663 1678.)

I.

Teleki Mihály kővári kapitány tehát Apafi híve lett. Az irány, melyhez csatlakozott, egészen ellentétben állott az előbbivel: Keményt a német, Apafit a török tette fejedelemmé. De nem hiszszük, hogy legalább egyelőre előbbi elveit feladta volna mind addig, mig a viszonyok nem kívánták. Kővár volt most azon hely, hol a jó hivatal kellő biztosítékot nyújtott a jövőre.

Bármily jámbornak és alázatosnak is mondja Bethlen János Apafit,1) mégis el kell ismernünk, hogy ez helyzetét mindnjárt trónra léptekor felfogta Két nagy hatalmasság, a német és a török, versenyzett immár régóta Erdély birtokáért s a múlt, a szomorú múlt, eléggé megmutatta, hogy a fejedelemnek nem szabad kizárólagosan az egyik nagy hatalomhoz ragaszkodnia, hanem — hogy úgy mondjam — két- kulacsos politikát kell folytatnia.

Apafit a török tette erdélyi fejedelemmé, a török védelmezte meg a német ellen. Igaz, hogy e barátságot drágán kellett megfizetnie, mert a rettentő nagy adón kívül Kacsuk basa is sokáig ben volt az ország nyakán s ugyancsak nem kímélte pártfogoltjait. De még egyébbel is meg kellett szolgálni a török barátságot; de ezen szolgálat —- talán a sors akarta úgy — arra szolgált, hogy még jobban meggyőzze a fejedelmet a némethez való közeledés szükségéről. Ezen szolgálat Apafi magyarországi útja volt.

Mintha csak a sors akarta volna; a német hiába kerülte a háborút, hiába hagyta faképnél a Keményféle párttöredéket, a háború mégsem maradt el. A temesvári alku1) Bethlen !• 247- 1-