Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
49 Á Kucsiik közeledő hada és Kemény tábora közt egy kis völgy volt, melyet egyfelől lankás oldal, másfelől erdő határolt. Itt állott fel Radák Imre 600 gyaloggal a jobb szárny védelmére; a középen a fejedelem foglalt helyet 2000 emberével, mig a bal szárnyat horvát és német századok képezték. A falu másik oldalán tartalékképen 300 német és ugyanannyi magyar vitéz állott. Már csatarendben állott a sereg, midőn egy fehér ruhába öltözött magyar lovag arra figyelmeztette a fejedelmet, hogy az erdélyi urak élete ellen törnek. Mennyiben volt igaz e vád, nem tudjuk, de a fejedelem hitelt adott s legott Telekitől, ki állandóan oldala mellett volt, megizente az erdélyi uraknak, hogy a németek mellett foglaljanak állást. Ez volt az utolsó szolgálat, melyet Keménynek tett. Ha tekintjük azon meghitt viszonyt, melyben a fejedelemmel állott, azt kell hinnünk, hogy a mint e parancsot Haller Gábor, Bethlen János és Farkas, Haller Pál, Bánffy Dénes, Huszár Péter, Rhedey Ferencz és Ugrón András urakkal tudatta, azonnal visszasietett fejedelme oldala mellé, hogy itt küzdjön az ádáz tusában. A közeledő Kucsuk két erős csapatot tett serege homlokára, maga a magyarokkal átellenben foglalt állást; két más csapat tartalékul maradt hátra. Miután a had majdnem kizárólag lovasságból állott, a basa rendeletet adott ki, hogy mindenki lova nyakára előhajolva, szélsebességgel vágtasson előre. A vad lovas rohamra Kemény hada sortiizet adott, de alig hajlott le egy pár zászló, a többi viharként rohant előre. A török jobb szárny a vitézül ellenálló német-horvát századok nyomásának már-már engedett, midőn a Kucsuk által megtámadt magyarok hátat fordítottak s ezzel eldöntötték a csata, el Kemény János sorsát. Az egész erdélyi had vad futásnak eredt. A fejedelem paripája elbukott s a győzők és legyőzőitek paripái a felismerlietlenségig összetaposták a szerencsétlent.1) IV. A nagyszőllősi szerencsétlen csata csak a német párt vezérét buktatta meg, de magát a pártot nem törte meg, 1) Segesvár ostromát ás a nagyszőllősi csatát részletesén mondja el mint szemtanú Bethlen I- 270—288- 114
