Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
47 meggyőződhetik. Természetes, hogy a fejedelem örömmel teljesítette kérését. A beszterczeiek azután elpanaszolták Telekinek, hogy mennyi kellemetlenséget szenvedtek hüségök miatt; kérik azért a fejedelmet, hogy szabadítsa meg az országot a hatalmas ellenségtől, mert ők hívek maradnak.1) Ezzel a válaszszal tért vissza Teleki. Kemény azután a Részekbe vezette hadait, a németeket Szathmárt, a magyarokat Debreczenben helyezvén el téli szállásra. 0 maga kíséretével a mármarosi havasok lábánál Bikszád faluban szállott meg, hová Teleki és a többi urak családjai is eljöttek Kasztról. Montecuccoli is, mintán Szentjob visszafoglalása nem sikerült, Tokajt választá téli szállásul, hadait Szathmárt, Kallóban és Nagybányán osztván el.1 2) Ugyanekkor Ali is elhagyta Erdélyt; Szeben alól Temesvárra vonult, miután Ibrahim basát 2000 lovassal és 1800 oláhval Apafi védelmére hagyta. Az uj fejedelem pedig még nov. 20-ára országgyűlést hirdetett Kis-Selykre, hol azután megválasztását törvényesnek ismerték el s Kemény párthiveinek a megtérésre határidőt tűztek ki.3) Apafi pedig, miután hasztalan szólította fel a Keménypárti urakat a meghódolásra, feleségét Szebenben hagyván, az őrsereggel decz. 16-án Med- gyesre ment.4) De Kemény nem tudta elviselni, hogy más üljön azon a trónon, melyhez ő formált jogot; vagy győzni vagy halni akart minden áron. Elhatározta, hogy beüt. Hiába akarták lebeszélni tervéről Haller Gabor, Petki István, Bethlen .János és Farkas, Haller János, Bánffy Dénes és Szentpáli János, valamint Teteki, hajthatatlan maradt. A mint tehát Montecuccolitól és gr. Vallis szathmári parancsnoktól némi segítséget nyert, mindjárt 1662. jan. 3-án beindult. A sereg azonban csak lassan haladthatott, mert nagy esőzés állott be. A fejedelem Nagybánya mellett Dobravicza nevú falunál búcsúzott el feleségétái s Szentpáli Jánosi mintegy 200 magyar lovassal előre küldötte, hogy egyesülve a Kolozsvárt 1) Bethlen I- 2G4, 265. 11. 2) Szalárdi 027, 62S. 11. 2) Erdélyi Országgyűlési Emlékek- Kiadja Szilágyi Sándor- (Mou. Hnng. Hist.) XIII. k. 77—90. 11. 4) Bethlen I. 260. !•
