Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
16 blőtt, ki ezután nem nézhette összedugott kézzel. Már kó- rábban megnyerte a beleegyezést a Lapul elűzésére, de ezt Lengyelországra való tekintetből, mely t. i. Moldva felett felsőbbségi jogot szeretett gyakorolni, mind eddig nem érvényesítette. Most azonban eljött erre az idő. Igazolta előre eljárását a lengyeleknél s a menekülő Lupul helyébe Ste- fán Görgiczét emeltette Kemény János által a vajdai székre. A szerencsétlen, de sorsára méltó vajda tragoediájának csak utolsó felvonása volt még hátra. Kozák segélyhadakkal ki- sérté meg trónja visszafoglalását, de Szucsava elfoglalása 1653. októberben véglegesen eldöntötte sorsát.1) Ha e hadjáratban nem is vett részt Teleki, nagy a a valószínűség, hogy ott volt a másikban. A moldvai háború sikere nagyon emelte Rákóczy ambiczióját. Nem nagy áldozattal sikerült oly eredményt elérnie, mely terveiben nem jelentéktelen szerepet játszott. Erdély története ez ideig akkor szokott kiemelkedni, midőn fejedelme, bár vele szemben úgy a török, mint a német szerették néha-néha fenhatósá- gukat éreztetni, elég erélyes volt arra, hogy a két oláh vajda felett fensőbbségi jogát gyakorolja. A szerencse kedvezéséből sikerült is ez Rákóczynak. Talán a sors akarta ngy, hogy a sikerei miatt elbizakodottat annál mélyebben taszítsa a lengyel háború által megásott sírba. Máté havaselvi vajda még az öreg Rákóczyval jó viszonyban állott. Természetes, hogy a fiatal Rákóczy e viszonyt még szorosabbá akarta tenni, a mibe Máténak 1654. április 19-én bekövetkezett halála sem akadályozta meg. A véletlen úgy akarta, hogy az uj vajda neki köszönje trónját. Serbán Konstantin, Radul vajda fia, alig foglalta el székét, már is erős megpróbáltatásnak lett kitéve A szemények, kik a vajda hadainak a zömét képezték, midőn az uj vajda elbocsátó rendeletét vették, megtámadták a városokat s pusztítva, rabolva kóboroltak szerte-széjjel, sőt hogy kicsapongásukat fokozzák, Heriza Voruikot tették meg vajdának. Rákóczy maga vezetett hadat ellenök s 1655. junius 26-án 1) Szilágyi S- 91—92- 11- — Trausoh. Chronieon Fuchsio— Lupino — nltnrdinum. II. K. 52. 1.
