Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1900
6 iskola közül csak az utóbbi teljesíti híven kötelességeit. Igen sok szülő alig várja a napot, mikor gyermekét iskolába adhatja s megkönnyebbülten sóhajt fel akkor, s ez a sóhaj annyit jelentene : megtettem a magamét, a felelősség ezentúl az iskoláé. Pedig rég túl vagyunk ám azon a patriárkális koron, mikor mint Jókai jóizü humorral Írja, az apa elvitte fiát a kollégium udvarára, pofon üté, megáldotta s ott hagyta, a kollégium aztán csinált belőle papot, professzort, prókátort. Ma csak a két tényező alapján tudjuk megoldani a nevelés nehéz kérdését. Nem megszokott, útszéli frázis az, hogy a szülök keveset tőrödnek gyermekeik nevelésével, hogy a tanárt, nevelőt nem segitik munkájában, sőt sokszor akadályozzák. Íme nehány példa, melyet rövid tanári működésem alatt jegyezhettem össze. Egy Csik-Sze- redából kijáró tanuló, kiben külömben tehetséget fedeztem fel, következetesen hanyatlott. Jóakaratu üzenetet küldöttem egy fiútól, hogy jó lenne kissé ügyelni a gyermekre, nehogy csavargás, rósz társak stb. miatt előmenetelét kockáztassa. Volt-e hatása ? Az üzenetnek első felét nem Írom le, mert káromkodás volt, a másik fele úgy szólott: „Azért van a tanár az iskolában, hogy tanítsa meg!“ Hol itt a közreműködés ? Egy másik fiú nagyon félhetett a templomtól, mert szívesen kerülte. Szülői felmentést kértek, mert hiszen a gyermek beteg. S az a beteg, törékeny gyermek a felmentés napján nagy jó kedvvel korcsolyázott szülői engedélylyel. Hol itt az Isten háza iránt való tisztelet? Gyenge a fin a latinból, de hát minek kínozzák, mondja sok szülő, úgy sem lesz pap. Az a nehéz mathematika
