Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

;s(i

ballagott utána. Krisztus később nehány krajcárért eladta a patkót s cseresznyét vásárolt.

Újra megindulának, de szent Péter alig birt már a hőséggel.

Krisztus időközönként egy-egy szem cseresznyét ejtett a földre, melyet a szomjas Péter mohón felkapott.

Mikor a cseresznye mind elfogyott megszólalt az Ur, látod Péter, te a patkót félre rúgtad pedig annak árából vettem a cseresznyét, te restéitől egyszer lehajolni s lám, megtetted százszor is“.

A szent Péteralakjakülönben mindig az általános emberi. Szent Péter a mennyországnak nem épen megvesztegethetien őrzője, hiszen néha bejutnak az ő révén olyanok is, kik nem méltók. Nem is elég igazságos, hiszen a szegény katonákra kimondotta, hogy soha egyet sem ereszt be közülök. Bakát még néha ritkán egy kis megvesztegetés után bebocsát, de huszárt már rettenetes káromkodásainak miatta sehogysem. Nagy mértékben antiszemita. Szól a mese néhol a rokonairól is. Ezek is az általános embereit helyettesítik, hiszen csak az embert aposztrofálhatja az a mese, mely szól a szent Péter rokonairól, kik mig bőségben vannak Istent sohasem emlegetik, mihelyt azonban beköszönt a nyomor, rögtön Isten minden második szavuk. Az erényeket nagyrabeesüli s gyakorolja is, de csak úgy, ha nem nagy szenvedés árán teheti. Itt az általános emberi gyarlóság érvényesül. Mikor nagy éhesen oly konyhába került, hol épen palacsintát sütöttek s neki egy falatot sem adtak egy alkalmas perczben ellopott egy palacsintát, hirtelen kalapjába rejtő s fejére tette. Mikor gyanúsították, tagadta tettét. Kr. Ur. mégis büntette ezért, akkora helyt megkopaszodott a feje, a mekkora volt a palacsinta.

Sok benne a lelemény, a humor. Mikor a sült hídnak egyik lábát titkon megette váltig erősítette, hogy a luduak csak egy lába van. Krisztus ráhessentett az esetleg utjok- ban féllábon álló hidakra, melyek rögtön leboesájtották másik lábukat is.

Péter nem jött e zavarba. „Uram, Jézusom, szólt, hes- sentettél volna a sült ludra is, az is kinyújtotta volna a lábát! “