Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
II. Népköltési gyűjteményeink: értéke. Mi határozhatná meg valamely könyvnek, gyűjteménynek az értéket, ha nem annak lényege, tartalma? 8 népköltési gyűjteményeinknek mi a tartalma? Maga a nép lelke, szivedobbanása, gondolatvilága, búja és öröme, tréfái, ötletei, szóval: maga a nép. Apró, mély értelmű közmondás, tanulságot rejtő példabeszéd, elmés mondás, éle és ötlet, adoma, erkölcsi népmese, népmonda, népdal, ősi ballada, apró bohóság, tánc és játék- rithmusok, misztériumok váltakoznak gyűjteményeinkben. Tételem második részének felosztásában talán merészen járok el, midőn a magyar népet, a magyar nép lelki életét szinte műfajok szerint csoportosítva mutatom be. Merész lépés lehet, de azt hiszem nem indokolatlan. Igaz ugyan, hogy a legkisebb közmondás ép úgy népköltési termék, mint a legművészibb ballada, de az is bizonyos, hogy a népet, a maga valójában, nem lelhetjük meg csupán egyes műfajt tartartalmazó gyűjteményekben, hanem a gyűjteményeknek összességében. Világos az is, hogy másképen érvényesül a népköltészet a dalban, máskép a mesében, máskép a balladában és újra csak máskép a közmondásokban és elmés apróságokban. Vannak, hisz szükségkép lenniök kell, népköltészetünkben közös vonások, minő a tiszta, megszűrt erkölcsi világnézet s általában a szigorú ethika alap, a melyen egész népköltészetünk felépült, de az sem vitatható el, hogy népdalainkban pár exelence népünk érzelemvilága a közmondásokban és hasonló szellemi termékekben bölcselme és nevelési elve, mondáiban nemzeti hagyománya, meséiben hite, erkölcse, szokása s általában világnézete az uralkodó elem.
