Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
— 38 — ostorral konditottak. Az ördög akkorát komiítolr. mintha ágyú szólt volna. A cigány előbb vasabroncsot tett a fejére. „Miért abroncsolod be a fejed"/“ „Hát csak azért, mert én akkorát konditok, hogy a kinek nincs beabroncsozva a feje menten szétreped.“ Az ördög szerepe a népmesékben nagyon emlékeztet a régi keresztény misztériumokra, mert itt is, ott is valóságos „szegény ördögökkel“ találkozunk. A cigány a humoros elem képviselője, valahányszor megjelen derűt, vérőféuyt hoz magával boldog kacagást idéz elő. Módfelett sok esze van, úgy, hogy túl jár még a pap eszén is, s ez nagy dolog ám. A pap Isten adományáról prédikált, s mikor haza ért a cigány saját udvarán találta a pap három tehenét. A pap követelte, a cigány meg nem adta, hanem váltig erősítette, hogy az Isten adta neki, azon módon mint a lelkiatya prédikálta. Alkudoztak, alkudoztak, végre abban egyeztek meg, hogy azé lesz a három tehén, ki előbb köszön jó reggelt a másiknak. A pap le sem feküdt, hogy ő legyen az első, a cigány pedig felmászott a pap ajtaja előtt levő fára, s mikor a pap szürkületkor nagy óvatosan kidugta fejét az ajtón, a cigány harsányan elkiáltota magát: „Jó reggelt tistelendő ur!“ Humoros alakokon kivid teremt a népköltészet humoros helyzeteket is. Mosolyt fakaszt a fonákság, mely elég gyakori. A népmese hőse a lisztes zsákokat a szekérbe fogja, az ökröket meg a szekérre teszi; rázza az almafát. hull a mogyoró, szedi a diót, fejét nem tudja kihúzni a fa odvából, hazaszalad hát a baltáért s igy segít a bajon. A süket, a kopasz és a vak elmennek répát lopni. Mikor huzgálják a répát elkezdi a süket: ott valamit hallok, a vak meg beleszól: nézzétek, ott valamit látok, erre felugrik a kopasz: uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk. Fonóban és kukorica-fosztáskor mikor a társaság tne- sélője már sokat regélt csudaszép tündérekről, káprázatos szépségű király lányokról és szörnyűséges hétfejű sárkányokról, hogy egy kis elevenséget, jó kedvet vegyítsen a
