Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
— :J5 — érez. A jószivii Krisztus a szegény juhásznak nyáját megháromszorozza, megjutalmazza a szegény asszonyt, ki megfelezi vele utolsó darabka kenyerét, ellenben teknősbékává változtatja a koldus elől a teknőbe bujt fösvény asszonyt s érzékenyen megbünteti azt a hálátlant, ki a vett jóért gonosszal fizetett. Három gyűjteményben is olvashatjuk, hogy mint bűnhődik a varga, ki örök üdvösség helyett lúdaprólékos kását és ki- fogyhatlan csutora bort kért. Jó tanító és nevelő. Azt a szülőt ki egyetlen tehénkéjének tejével oltotta egyszer Krisztus szomját meg fosztja ez egyetlen vagyonától, mert kis gyermekét nagyon elkényeztette untalan tejjel táplálván őt. Hadd szokjék keményebb ételekkel az élet nyomorúságaihoz. Krisztusnak állandó kísérője szent Péter. Kedves öreg ember, bár van benne temérdek hiba, de azokat beismeri és az igazság ellen nem sokáig tusakodik. Sokszor lehetetlent kíván. Szereti a kényelmet, a jólétet és a bort. Kz utóbbi tulajdonságát a népdal is feljegyezte: ..Elindula szent Péter Kómába Jiotját veti vállára haragjába Botja végén tarisznya A nyakában csutora Iszik mikor akarja Fiiepet is kínálja“. Általában derűs, néhol humoros alak. Krisztussal való vitájában mindig a rövidebbet húzza. Azt hiszem, hogy ezzel a nép nemcsak azt akarta kifejezni, hogy a gyarló ember perbe ne szálljon a hatalmas Istennel, hanem azt is, hogy a tapasztalatlan ifjú ne vitázzék a tapasztalt öregekkel. Mindenik monda szent Péter legyőzésével, de egyszersmind egy-egy erkölcsi tanulsággal végződik. így p. o. egy rövidke Krisztus mondában két eszme domborodik ki, az, hogy a csekélységeket is meg kell becsülni, mert: „ Krajcárból lesz a forint“ és az hogy: „A rest többet fárad“. Krisztus és Péter együtt utaznak a pusztán rekkenő melegben. Útközben Péter egy fél patkót látott a földön, de nem vette föl. Krisztus felvette. A nap mind forróbban tűzött. Krisztus szép csendesen elől ment, Péter izzadva 3*
