Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
29 Vikár Béla nem rég tartott felolvasásában népköltészetünknek ősi vallásból fakadt verses maradványait ismertette. A nép közt ma is dívó ráolvasás az ősvallás eszmeköréből sarjadt és csak újabb korban, ujabbhatások alatt tetemesen megrongált költői hagyományok, melyeknek versalakja is egyező volt a regős énekekkel. Még csak egy gyűjteményről teszek rövid említést, egy nagy, szent könyvnek egy kicsiny részéről a „Példabeszédek“ könyvéről. Nem érdekel minket ezúttal a régi hajdan kornak, az ó szövetségnek királyi bölcsésze, hanem érdekel az, hogy azt a sok drága gyöngyöt, a héber példabeszédeket és közmondásokat minő magyaros közmondásokkal fejezték ki biblia-fordítóink. Már legelső biblia-fordítóink is, de főkép Károlyi és Káldy használtak itt-ott zamatos, valószínűleg a néptől elesett magyaros kitételeket, de sokkal több helyen alkalmazhatták volna. Úgy látszik ők is fáztak a parasztos kitételektől. íme, a magyar népköltési gyűjteményeknek vázlatos története. Későn vette a magyar észre, hogy minő értékes kincse van szerte szórva, későn fogott a gyűjtéshez, de a mint hozzá fogott, derekas munkát végzett. Voltaképen csak nehány évtized gyűjtéséről beszélhetünk s mégis büszkén elmondhatjuk, hogy magyar irodalmunk ilynemű gyűjtésekben gazdag.
