Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

- 20 —

Zsigmond ellen. >Hivei Székely Antal, Valkai Miklós és Forró Miklós nem kevesebbet akartak, mint János Zsigmond elűzését. Miután a legutóbbi országgyűlés a felkelést elrendelte, Aranyos-szék kivételével1) 1562. májusban mind a hat szék felkelt s megtagadta a kirótt 3000 forintnyi adó megfizetését. Székely-Udvarhelyre gyűltek s ott hittel fogadták, hogy fegyverüket addig le nem teszik, mig szabadságukat ki nem vívják. Egyúttal követeket küldöttek a szászokhoz és csatlakozásra szólították fel.a)

János Zsigmond kegyelmezéssel akarta lecsendesiteni a székelységet. Valkai és Forró — bár fő- és jószág-vesztésre Ítéltettek — megszabadultak. De a felingerült népet nem sikerült már lecsillapítani. Pálfalvi Nagy Györgyöt fő- kapitánynyá, Gyepesi Ambrust és Bán Andrást főhad- nagyáivá tette s az udvarhelyi tábor, mely mintegy 40,000 főre szaporodott, halált kiáltva az urak fejére, megindult. János Zsigmond hiába küldött követeket, mert letartóztatták. A szászok nem csatlakoztak s igy a fellázított nép magára maradt. Ebesfalvánál két részre szakadt a tábor, az egyik Nagy György alatt Fejérvárnak tartott, Holdvilágnál ütött tábort, a másik Maros-Vásárhelynek ment s a vajai réten szállott meg. E megoszlás okozta vesztét. Igaz, hogy egyelőre a fogarasi dandárt, melyet Majláth Gábor vezetett, megverték úgy, hogy maga a vezér is alig tudott megmenekülni, de a győzelmet nem tudták kizsákmányolni. A helyett, hogy a Holdvilágnál táborozó fősereggel egyesültek volna, a környéken raboltak, dúltak. Csak akkor gondoltak csatlakozásra, midőn a fejedelmi seregek már útban voltak. Radák László és Pekri Gábor táborhelyükön, a vajai réten támadták meg a székelyeket, kik nagyobb számuk mellett is a 4000 főre menő fejedelmi seregtől súlyos vereséget szenvedtek. Egy rész elhullott a csatatéren, a másik megszaladt. A vezér Bán András is futásban keresett menedéket. Hasonló szerencsétlen sorsa lett Kis-Görgényénél egy kisebb tábornak, mely már útban volt Holdvilág felé. Az

') János Zsigmond megdicséri hűségét és kiváltságait megerősíti. Gyulafehérvár, 1568. decz. 17. Székely Oklevéltár II. 232—236. 11.

a) ü. o. II. 160., 161. 11.

ft