Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898
19 nek, annak az embernek, ki miatt öt évjg ette a bujdosás keserű kenyerét s kereste az alkalmat, a székely jogok megcsorbítására. Ez nem hiányzott. A székelység egy része még mindig vonakodott a hüségesklit letenni, az adót, melyet Frater György fizettetett először, vonakodva adták s ősi alkotmányukra hivatkozva teljesen ki akarták vonni magukat az adófizetés alól. Az első döntő lépést ez irányban az 1557. febr. 6-i gyulafehérvári országgyűlés tette meg, midőn kimondá, hogy hűtlenség esetén a székely is fejét és jószágát veszítse s a mit a két nemzet határoz, az a harmadikra nézve is kötelező.1) E két pont a székelység sarkalatos jogait támadta meg; az első megtörte a székely birtok érintetlenségét, a második utat nyitott az adókötelezettségnek. A székely község, mint a mely fejenkint nemes emberekből állott, adómentessége fejében katonáskodni volt köteles. Az 1558. június 5-i gyulafehérvári országgyűlés a főnépet és lófőket a harczban való személyes megjelenésre a községet pedig adófizetésre kötelezte.3) Ennek természetes következménye nem maradt el. A főnép, a nemesség, kivette a maga jobbágyait az adófizetés alól s az egész terhet a község vállaira nyomta úgy, hogy ennek adója 99 dénárról 1 frt 50 dénárra emelkedett. E nyomasztó teher mellett még katonáskodni is vajmi nehéz volt. A község zúgolódott elnyomói ellen, de az 1559. junius 12-i fehérvári országgyűlés sem sokat segített a szerencsétlen nép sorsán. Gondoskodott, hogy a régi lófők meg ne rovassanak, rendezte a közigazgatást, elrendelte az összeírást, de a gyökeresebb orvoslás elmaradt.8) A teherviselés lassankint teljesen a községre s a lófők jobbágyaira nehezedett. Ezt Izabella halála 1559-ben nem szüntette meg. Fia János Zsigmond alatt tovább folyt a nép nyuzása, fosztása. Csak egy szikra kellett, hogy lángra lobbanjon a lapangó tűz. E század legnagyobb kalandora Balassa Menyhért, ki most ismét Ferdi- nándhoz pártolta, az egész székelységet ingerelte János <) Érd. Örs/.. Emi. II. 72. s köv. 11. s) U. o. II. 93 s köv. 11. 3) U. o. II. 122. s köv. 11. 2*
