Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

II. FEJEZET.

A főnép erőszakoskodása. Báthory István vajda zsarnoksága és bukása. II. Ulászló megerősíti a székelység jogait 1499-ben. Az 1506-i és 1519-i felkelések.

Azok az ellentétek, melyek 1599-ben oly szomorú eseményben végződtek, hosszú időn át fejlődtek ki s őrlődtek meg végképen. A lófők és különösen a gyalogok elnyomása a főnéptől, s az egész székelység jogainak elkobzása a hatalom birtokában levőktől: magyarázzák meg azon véres küzdelmeket, melyeket — hogy régebbi időre vissza ne térjünk — csak 100 éven belől folytatott a székelység részint önmaga, részint a vajdák, fejedelmek ellen.

A legfőbb ok, mely annyi panaszra és véres összetűzésre adott alkalmat, a főnép hatalmaskodása volt. Ezen osztály leginkább kiemelkedett a más kettő közül. Vagyo- nilag legtehetősebb volt. Egy részt öröklött birtoka volt aránylag a legnagyobb, más részt legtöbbet kapott a községnek elosztás alá kerülő közös tulajdonából az u, n. nyilföldekből1).

A főnép és az alsóbb íend között lassankint olyan patronus- és cliensféle viszony fejlődött ki. A közszékelyek közül sokan a nemesek egyikéhez, vagy másikához tartoztak, ki őket megvédelmezte3). Ám a főnép gyakran kizsákmányolta felsőségét. A községet erőszakosan kényszeritette

‘) A Bernáld F. árvái nevében tett fellebezós János Zsigraonelhoz 1569—1571. közt. Székely Oklevéltár II. 282., 283. 11.

•) A zabolai gyűlés határozataiban. 1466. jan. 20. u. o. 111. 83. 1. Báthory István vajda 1486-i levele, u. o. I. 258. 1.