Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

A megpróbáltatások közt.

(1696—1711).

Mikor Apor Péter tanulmányai befejezése után haza tért, itt szomorú dolgokat kellett látnia. Az erdélyi katonai parancsnok Rabutin Vaudemont utódja csak eszköze volt a bécsi kormánynak s hallatlan erőszakoskodásával és önkényével vérig zaklatta a szegény erdélyieket. Gőgje és hatalmaskodása nem ismert határt úgy annyira, hogy még a tanácsurakat is fej vesztéssel fenyegette.1) Azon eljárás azután, melyet a generalis tanúsított, behatással volt az ország sorsára is. A katonaság jó formán büntetlenül fosztogatott, kiforgatta mindenéből a szegény népet s a mi még megmaradhatott, az alig volt elég a német executorok telhetetlen kapzsiságának kielégítésére. Pedig az adó ugyancsak súlyosan nehezedett az országra; a készpénzen kívül, mely kapuszám szerint 3—400 írtra is felrúgott, nagy mennyiségű élelmi szert kellett beszolgáltatni s hogy ez se legyen elég, a katonaság részére még több száz teherhordó szekeret kellett kiállítani, melyek jobbára oda vesztek. Nem csoda, ha egyik egykorú „rettenetes portiozásnak“ nevezi.2)

Egy ideig még a közjövedelmek kezelése is az erdélyieknél volt, de ennek is lejárt az ideje. A sok visszaélés, melyet gr. Apor István kincstárnok s mások elkövettek, csak sietette a bécsi udvar szándékát, hogy kezet tegyen az

!) Bethlen M. II. 165. 1.

2) Cserei 275—277. 11.

IV.