Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

26 —

Mialatt az erdélyiek a bécsi udvartól segítséget kértek, Thököly is előre nyomult, szept. 15-én Keresztény- Szigeten Erdélyi fejedelemnek választatott meg,1) de még októberben a badeni őrgróf hadai elől Moldvába hátrált3). Bécsben pedig Bethlen Miklós kieszközlé a diplomát, mely Apafi nagykorúságáig halasztván ennek a fejedelemségben való megerősítését, a guberniumot felállító, melynek hivatalnokait 1692-ben be is igtatták.3) Sok tárgyalás folyt még egyes pontok felett, különösen az Apafi megerősítését illetőleg, de követők Alviuczy hosszú tárgyalások után sem tudott úgy szólva semmi eredményt felmútatni. Az udvar húzta-halasztotta a dolgot, a megerősítésről szó sem volt,4) sőt az alkanczellárság felállítása, melynek széke Bécsben volt, határozottan mútatta a bécsiek centralizáló törekvéseit.

Apafi fejedelemsége tehát teljesen névleges lett s az a házasság, melyet 1695-ben Bethlen Gergely leányával kötött, csak sietette tragoediája gyorsabb kifejlődését. Még ennek megtörténte előtt 1695. januárban az udvar rendeletére Veteránéval Bécsbe ment fel, honnan májusban tért vissza.5)

Nem hiszem, hogy tényleg bekövetkezett volna, mit Cserei állít, hogy az udvar katholikus hölgyet kívánt Apafinak adni, s menyasszonyi hozományképen Erdélyt is odaengedte volna.8) Bécsben egészen másképen gondolkodtak Apafi jövője felől és semmi esetre sem volt szándékuk, hogy a fejedelemségben meghagyják. A házasság után, bár ez némileg az udvar hírével és beleegyezésével történt, az eredményeit előrelátó erdélyiek jóslatai is hamar kezdettek teljesedni.7)

4) Szilágyi S. Erdélyország tört. Pest, 1866. 11.375, 376. 1.

2) U. o. II. 377. 1. Cserei 207. 1.

3) Szilágyi I. i. m. II. 381. s köv. 1. Apor munkái 128.1. Szász K. Sylloge 69, 70. 1. V. ö. a guberniumnak 1691-beu adott utasítást, u. o. 409. s köv. 1.

4) Szász K. Sylloge 378. s köv. 1.

5) Czegei Vass György és Vass László Naplói. Közli Nagy Gyula. (Magyar Történelmi Emlékek II. oszt. XXXV. köt.) 190, 200. Bethlen M. 140, 141. 11.

ö) Históriája 237. 1.

7) U. o. 236—238. 11. Bethlen M. II. 140, 141. 11.